Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

 

 

463405_436269356427507_886816819_o.jpg

Végtelen hálával gondolok id. Varnusz Xavér barátomra..és arra, hogy mennyivel más ember lettem volna, ha ővele nem találkozom! Ez a Nagy Mária, aki ma vagyok, nem létezne! Én is azt kívánom, hogy gyógyuljon meg és legyen boldog, mert ő csak az lehet!
.... bár a CD.-jét, - (naponta hallgatom-), áthatja egyfajta fájdalmas emelkedettség, de a boldogsághoz ez is kell! A mélység és a nagyság dimenziói! Tournier szerint a nagy művészek sajátja a másikban (szemlélőben) keletkező "déja vu" érzés, ami átcsap egy "jamais vu"-be. Xavérnál -a CD-jénél maradva ez egy "déja entendu", amely minden kétséget kizáróan egy "jamais entendu"-be vált. Tudatos jelenlétet követel, -ha elgondolkodom is a zenéje hallgatása közben, -teljes figyelmem egy szempillantás alatt visszavált és színültig megtölt egyfajta hangtalan rácsodálkozás. Azt hiszem ez a szeretet és a hála a maga teljes valójában. Egy új világ kapuját nyitotta meg bennem ez a sorsszerű barátság!

 

 

 

644212_543963752293629_2107040686_n.jpg

- Meiszter Kálmán  nagyon vidám "föstő".....
Van egy tócsa c. képe, egy semmitmondó kis tócsa a borús időben egy
csodálatos épületet tükröz vissza. Akár a hologram, a világ egy olyan
darabja, ami legyen bármily jelentéktelen, bírhatja a végtelen gazdagságát
és változatosságát, ha ráhagyatkozik a nála nagyobbra és úgy lépi túl
önmagát, hogy nem restelli megőrizni annak jelentéktelenségét is, amely
nélkül a teljesség nem mutatkozhatna meg ....
M

 

 

Kiállitás a Nyírő Gyula Kh.-ban B. Tóth János: Út egy transzcendens világba címmel

disz.jpgKínai tájak, a kilenc szent hegy képe, csodálatos keleti fák.....- Kapaszkodó gyökerekkel, égre kaszáló ágazattal, nemes és könnyeden büszke lombkoronával.
Nekem van valódi kínai rizspapírra tussal rajzolt képem. Kaptam egy sokáig kint élt honfitársamtól, aki festészetet tanult ott. Nagyon jó volt újra látni ezt a könnyed, szellős, meredélyeken átívelő és magaslatokba szárnyaló lendületet papírra vetve, lágy ecsetvonások életfelhőjébe burkolva.
Szóval ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg valamikor a kiállítást a Nyírő Gyula Kh.-ban.
Mária
--

 

 JÁTÉK A SZAVAKKAL:

Egyszer régen egy képzőművész elolvasván egy versemet a következőkkel fordult hozzám: "Ön nagyon szenvedélyes lehet.-mondta megerősitő válaszra várakozón.

-Sajnálom, de ki kell  ábrándítsam- válaszoltam - magával ellentétben nekem ez csak játék! "

Azóta sokszor fordulnak hozzám kissé bizalmaskodóan hasonló mondandóval: Hú de lelepleződtél, mennyire kiadod magad. Ilyenkor kerekre nyílik a szemem: Dehogy! -válaszolom. Én nagyon zárt vagyok. Semennyire nem adom ki a személyes terem: Ez mind csak játék. Illúzió.

Bizonyos szempontból azonban elmondhatom, hogy "nyitott könyv" vagyok: százféleképpen meg tudok rendülni a világ ezerféle rezdüléseire: és ebből születnek a műveim, a szösszennetek, amiket írok.

A magánleveleimben őszinte vagyok.... igen, előfordult mr, hogy szerkesztő, a hozzá írt sorokat a megkérdezésem nélkül leközölte. Csak hálás lehetek érte.... Na ez igazán én vagyok. Jelen írásaim zömét is csak magamnak írtam, vagy a barátaimnak, amolyan házi használatra.

Kérem, hogy így olvassák az elkövetkezőket!

N.M.M.

 

 

www.youtube.com/watch

 

   „A tánc valóban álmokból van fonva, az első szerelem sóhajaival, a félelem érzetével, a hozzátartozás megértésével, a csoportban érzett magánnyal, az ismeretlenbe való utazással, az otthon melegével, a gondtalan gyermekkor emlékeivel, a tánc egy az igazság kutatásával átfont utánozhatatlan álom.” Aja Jung

 

jezsuita.jpg

 VADÁSZ EMESE PSZICHOLÓGUS-SZOBRÁSZMŰVÉSZ:

 Az első versek Vadász Emese pszichológus-szobrászművész Jung-i ihletésű szobraihoz szólnak. A kiállítás az angyalházban volt látható.

 

 http://www.angyalhaz.hu/


Animus-anima

(Vadász Emese szobra alá)

Janus-arcú érme
Ébredés és álom
Kétdimenziós térben
lehet-e valóság?
Hajnal hasadása
éjszaka halála?
Feltámad az egyik
A másik mélyre száll.


..



kulcs.jpg


Az Öreg Bölcs
(Jung-i archetypus)
Szavak ülnek ajka óceánján
Szeme kékjén megcsillan az ég.
Tenyere ívén pihen a jóság
s csillagrendszer gördül köldökén
Lába alá simul  az ösvény
rá sem lép és mégis hazaér.
Eldobott kőként zuhan a világ
teremtés szívébe csobban, visszatér.
 
hopehely.jpg

Az Ego-tól való megszabadulás 

/hasonló című szobor alá/

Öröktől való lényed
akár a hernyófogságból 
szabaduló féreg
-lepkeszárnyán 
csillámpor világol-
Éned bilincse lepattan-
-ván rólad
Akár a kéreg,
-nem határol 
el többé a világtól
Szerteszáll véled
a széllel 
akár a virágpor......

ablak.jpg






Persona 
(Álarc
a személyiség felszínes rugalmatlanabb része)

Tükör által homályosan
arcátlanul-arctalanul
rántalanul, ráncbaszedve
csodáljuk a levedlett
ám le nem vetett arcunkat
ÁLarcokba kapaszkodunk
semmi ágán fogvacogunk 
képtelenül elképedve
sebhelyeink tükör gyanánt
bámulva.



Ösanya  

(a szent és profán )


Teremtés írmagja hullt a létbe
és testet öltött az Igen.
Vörös tintával íródott a térbe
a Lélekző tört-én-elem.
Szünet nélkül folyt az élet
erek csörgő selyemútjain.
Csecsemők hadai ringtak
Ősanyánk dúsan omló karjain.
Belőlük katonák lettek
sorsuktól elvadult  vadak
csizmás lábak egyre mentek 
zászlaikra tűzve: az értelem.
Át- meg által jártak-jöttek
a végtelenbe nyíló kapun.
Hajnal hasadt, ősanyák sírtak
s megkönyörült rajtuk az Úr:
hűs szellőként szórta  szét szavát
sóhajra válaszul: a Teremtő 
elküldte egyszülött  fiát. 

madar.jpg



Az Árnyék


(Jung-i archetípus)

Ő ül mindig a válladon.
Belőled nő ki mint az ág.
Fekete madárként
lakmározik  álmodon
Ha nem figyelsz, elevenedbe vág.
Akár a félelem lebeg feletted
majd zsigereid mélyére száll.
Simul bőrödre mint hideg köpönyeg.
S lépteid visszhangja bármerre jársz.
Ott van minden szembejövőben.
És szívedben az ő mélye dobog
Nyirkos-hideg félelem szövet
Belőled nő ki mint az ág.
Ellenséged arcán is ő vigyorog
Élősdi, gyilkos humunculus.
Ölöd, vagy ő öl: egyre megy.
Csak akkor növöd túl, ha vállalod.

 www.youtube.com/watch

 

madarak.jpg

 

 

 

 

942434_480985648637101_14120805_n.jpg

Vadász Emese psychológus úgy döntött, hogy engedi formába ömleni, agyagtestet ölteni  szavak előtti (mögötti) világából benne kavargó- archaikus mélységek fodrozódásait tükröző- tudatfolyamát, hidat verve rég feledésbe merült kollektív bölcsességünk implicit motoros mintáihoz, az emberi nem és az egyén ideg-izomrendszerében  szunnyadó, korábbi válaszok szenzomotoros hatásainak maradványait őrző szigetecskéihez.
Az ember úgy van teremtve, radarrendszere úgy van telepítve, hogy jóval többre tud rezonálni, jóval többet képes érzékelni az őt körülölelő világból, mint amennyit racionális tudatával fel tud fogni, meg tud érteni.
Tat tvam asi- mondja a keleti ember (Én és Te egyek vagyunk!) és ez a mondata a bennünk huzalozott tükörneuronok felfedezésével nyert igazán szédítő távlatokat (lsd. pl. az empátia biológiai-érzelmi magyarázatát, amelynek tudományos megalapozását Buda tanár Úr már annak felfedezése előtt megsejtette és  mechanizmusát felvázolta)
Ezt fogalmazta meg a megnyitón dr. Fórizs Éva addiktológus-pszichiáter főorvosnő, Gyökössy Endre lelkészt idézve: " Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok! "
...., mert valóban nem tudom teljességgel kivonni magam a körülöttem levő világ tengeráramából, esetleg nyelvi, kommunikációs zűrzavarainak zátonyaitól, régi korok és népek,  őseim hátrahagyott kulturális üzeneteitől, vagy megoldatlan létfeladataitól, melyek jel és szimbólumrendszere hat az idegrendszeremre, ha az nem is tudatosul.
Az érzékszervek által közölt információk ( utalok Stern csecsemőmegfigyeléseire, melyek előtt fejet hajtott a Freud-i psychoanalitikus iskola robosztus és nagy múltú építménye is, hozzá igazítva elméletrendszerét) közös alakzatokba (Gestalt) futnak, így ha az ember akár csak egyetlen érzékszervére teljes biztonsággal ráhagyatkozhat, akkor ezt kiindulópontnak veheti, hogy önmagához és világához hiteles kapukat találjon.
 Az ember azt látja, amit tud!- tesz tanúbizonyságot erről az újonnan felfedezett tudásról az ősi egyiptomi hieroglif írás, mely a világgal való élő, nyelv előtti túlabsztahálatlan kapcsolatot tükröző bölcsességükre vall, mely éleslátásuknak köszönhetően derűs belenyugvással vették tudomásul azt, hogy nem tudnak tisztánlátást erőltetni arra, aki tükör által homályosan lát.
Ezt fejezi ki szimbolikusan az udzsat-szem ábrája, mert az egyiptomi piramisépíttetők még tudták használni testükbe kódolt tudásukat és nem hamis egójuk fehér botjával tapogatóztak.  Szimbolikus jelentőségű is, Jézus nyállal és sárral kente meg a bibliai vak szemét. (Utalok Szőnyi Magda tanárnőm Látható- és láthatatlan szempontok c. tanulmányára)
 A testiség bölcsességét,- amit a kínaiak már évezredek óta vallanak- a tudományos bizonyítást is beemelni tudó Rogers-i terápia egyik hermeneutikai leágazódásaként Gendlin emelte be a psychoterápiába az "átérzett jelentés" révén.
Akár az álmaink- Emese szobrai is- nemcsak érzelmi élményekkel, de testi jelentésekkel is átitatódtak.
 Mindez ma már a legújabb tudományos kutatások tükrében nem a misztika és az okkultizmus témaköréhez tartozik, ami sarkalatos pont volt a Freud és Jung között történt szakításban. Freud egy levelében ugyanis azt  írta Jungnak, hogy az ösztönelméletét éppen ezen "áltudományok" fenyegetése miatt szerette volna  bevehetetlen bástyává szilárdítani, ami kötöttséget Jung nem tudott magára vállalni.
 Emese kiállítása talán kísérlet eme falnak a lebontására, amely vakok és látók között feszül, ahogy a keleti világ látásmódja, paradoxonjai és a nyugati világ doxasmáktól hemzsegő biztonsága kózé hidakat ver, amely talán nem tünteti el a távolságokat, ahogy a hidak sem teszik ezt a valóságban- azokra szükség van a megfelelő látószögekhez- csak közvetít közöttük.
(Doxa= látszat, káprázat, Doxasma= téveseszme, Paradoxon= ellentétek összebékíthetetlennek tűnő feszültsége, amely a tisztánlátást segíti.)
Az ember minél jobban figyel a benne feszülő ellentétekre, ennek erőterében annál inkább elkülönül a mag és a pelyva a hamuban való bíbelődés időszakában, amely bár nagy égések maradványa (vö. Hamupipőke és Vasjankó meséket a női- és férfi beavatási utakról, a hamuban való szolgálatról ), minél inkább engedi az ellentétes erőket magára hatni és megtanulja elviselni annak feszültségét, annál többet ért meg önmagáról és a körülötte lévő világról, anélkül, hogy tudata megbomlana, ugyanis szolgálóvá válik, nem mágus és nem alkimista többé.
Ehhez kellő énerő szükséges és egy biztonságos központ, amely alá alázattal besorolunk, hatalmas erőterére, rendezőelvére rábízzuk a sorsunk. "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." Lukács 9,24.
  Jung szerint a serdülőkorra érik meg az emberi lélek arra, hogy kiválogassa, kikristályosított magként megszilárdítsa énjének kezdeti központját és átlóvonalait, egyedi szerkezetrendszerét, amelyből biztonsággal, -mint héjait egymás fölé burkolva a hagyma képes- a végtelenbe indítva nőjön, anélkül, hogy határait, határozottságát elveszítené.  Ha az ember egységben van önMAG-ával, akár még arra is képes, hogy összeolvadjon, érzelmileg eggyé váljon a külvilággal, extatikusan megélve az élményt, mert tudja, hogy biztonsággal visszatérhet a teremtés ősi tenyerébe, ahol az ő kicsiny létének is meghatározott formája és algoritmusa van, amelynek kezdete belőle nő ki. Csírát nem adhatunk, de lelkünk növekedésének értő kertészei lehetünk.
   A szoborkiállítás falain Vadász Emese gyönyörű mandaláit szemlélhettük meg, melyeket magokból képzett gyönyörű ábrákká.

A személyiségfejlődés ősi mintázatai íródtak és képződtek le a keletiek mandaláiban. A mandala egy olyan kör, vagy négyzet alakú ábra volt eredetileg, amelyben a beavatandó biztonsággal meditálhatott. Énjének határait biztonságosan (erre utal a mandala koncentrikus felépítése) csak tól-ig tágíthatja, de egyre nagyobb léptékeket öltve.

Az emberi test is egy mandala, karjaival, lábaival, fejével egy ötágú csillagot alkot. Köldöke a központ, amelyből teste kezdeti szkafanderéből összeköttetés indul az eredethez. Emögött van a Napfonat (plexus solaris) , mely a keleti gyógyítás és mozgásművészet nagyon fontos erőforrása. Erre koncentráltak  a római légiók aktív éber hypnózisban futó katonái, legyőzve testük szabta korlátaikat. Ha belegondolunk az emésztésünkkel a Nap energiái válnak testünk építőkövévé, amelyet a növények a fotoszintézis során önmagukba építenek. Szétbontjuk, majd sajátunkká alakítjuk, ami eredetileg égi volt. (ti. napenergia). erről szól a tudás megszerzése is, amikor az elsajátítás szót használjuk. Sajátunkká tesszük azt, amelyet az emésztőnedveink ízeikre szednek (Szőnyi Magda ). Megrágjuk, megemésztjük a külvilág adta anyagokat, információkat. (Megemészteni a tudásanyagot. Ezért mondja a keleti ember, hogy "Mi a hasunkkal gondolkodunk ", mert ő még tudja, hogy létezik egy titkos összeköttetés test és lélek között.
A szobrok ezen paradoxonok összefüggéseiről szólnak, ahogy szenvedésteli mozdulatukkal, kendőzetlen arcaikkal az önmagunkra találás feszültségeiről tudósítanak. Meztelenségükkel láthatóvá válnak lelki protéziseink, hamis énünk kinövései, amelyre  hiába is hagyatkoznánk fehér botjaink tapogatózó látszat-biztonságában bízva.  Csak a megküzdött, csírájától tiszta forrásból táplálkozó élet, ami felszabadíthat doxasmáink káprázatából paradoxonjaink útvesztőin át, ahogy növekedésünk is csak ég és föld feszültségének erőteréből vehet magának hiteles irányt. fazekak.jpg
Köszönöm Vadász Emesének, Szentpályi-Juhász Imrének (Gyökössi Endre jungiánus lelkész keresztfiának és méltó követőjének )és leányának, Salomének, valamint dr. Fórizs Éva gyermekpsychiáternek és nem utolsósorban Dr. Kassai Farkas Ákos (Angyalház) Főorvos Úrnak, hogy verseimmel és jelen írásommal közvetíthettem felszabadító élményeimből , melyeket a velük való  közös utazás során nyerhettem és amely útról mesés kincsekkel gazdagodva térhettem vissza önmagamhoz. Egy kicsit belőlük is meríthettem, magammal vittem tudást szomjúhozó életembe. Kérem ezt nézzék el nekem. "Hiába meríted önmagadból, csak másban moshatod meg arcod... " J.A. :-) Álarcaim foszladoznak....és bár néha úgy tűnt a teljes elveszettség félelme lett rajtam is úrrá a szobrokat szemlélve, verseim remélhetően arról tanúskodnak, hogy a beszélt nyelvel ijesztően sok ment veszendőbe a szavak mögött világból, amit sohasem fogunk tudni kifejezni, csak szobrokkal, zenével, verssel és más valódi műalkotásokkal, így mégiscsak érdemes néha belemerítkezni lelkünk feneketlen- bár első pillantásra  kaotikusnak  tűnő tengerébe, tiszta vizű forrásaiba, és daloló folyamai és csermelyei örvénylésébe..Persze LÉLEKzetet azért ne felejtsünk el néha venni! .
...

 haz.jpg

.

 Kolléganőm látott filmet Jungról, azt mondja nagyon lenyűgöző személyiség volt. Most olvasom egy kutatónő tollából írott könyvet a pszichoanalízis és a spiritualizmus metszéspontjairól.
Ferenczi leveleit olvasva látom, hogy elég nagy szerepe volt abban, hogy Freudot Junggal szembefordítsa, pedig az indulatáttételek elemzésével igencsak "misztikus" és megdöbbentő felfedezéseket tett ő is.
Szepes Mária szavait idézve " A legádázabb materializmus bölcsőjében is megszülethet a legtisztább idealizmus."
A hagyományos pszichoanalízis ma már fényévekre van a Freud-i elméletektől, Jungot kezdetben sem horgonyozták le ösztönelméletek (bár egyetértek a freudistákkal abban, hogy enélkül "el lehet szállni" és igazából nem vagyunk angyalok....
A nagy elméletalkotók sem szakadhattak el saját tapasztalataik ill. családjuktól kapott indíttatásaik erőforrásaitól. Jung felmenői között lelkészeket találunk, telve transzcendens tapasztalatokkal.....
Mindenkinek javaslom a filmet.


http://www.angyalhaz.hu/index.php?waction=home

 

liderc.jpg

 

 

SZABADI KATALIN  FESTŐMŰVÉSZ -KÖLTŐ

Szabadi Kati kiállításán írt sorok. Márciusban Krausz Margit kőbányai festőművésznő fog kiállítani a Nyírő Gyula Kh. Dr. Kassai-Farkas Ákos Főorvos Úr által szervezett galériájában  .....

Mottó:
József Attila: Művészet az emberek között


Kerekek lehettek a talpán,
A táncosnő begurult szemeinkbe,
Egyszerű volt, de ragyogott, mint a kolibrik.

Képzeld el a lápon libegő
És nyujtózkodó, nyurga lidércet.
Szebben ugrált a fiatal kecskénél,
Vagy mint a hamarkedvű komondorkölyök,
Ha futkároz és hempereg a fűben!

Még az esztendőalvók is
Szivesen vele-riszálódtak volna!

Azt se tudom, ki volt mellettem,
Az ujjongás együtt sejhajozott bennünk - -
Aztán hirtelen kihült a terem
S mi, emberek, szegények, ismét
Idegenül néztük végig egymást.
szabadi-kati-kiallitasa.jpg


Szabadi Kati kiállítására érkezem meg régi munkahelyemre a Nyírő Gyula Kórház I. Psychiátriájára. Délelőtt már váltottam egy pár szót Ilikével, főorvos úr titkárnőjével. Tündéri teremtés, mindig is vonzott az a titokzatos béke, ami a lényéből árad. Talán az egyetlen ember, aki kapcsán nem forog a fejemben, hogy ez a kedvesség, jóindulat és simulékonyság túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Törékeny termete, finom vonásai egy valóságos tündéréi is lehetnének, nincs semmi diszkrepancia a természete és a külleme között. Kedvesség és segítőkészség a javából! Tehát Ilike a telefonban már lelkendezve mondta, hogy fel vannak téve a képek, tegnap késő este kerültek a falakra, és a csodálatos élő színek, a kavargó formák olyan nagy hatást tettek rá, hogy alig bírta megállni, hogy abban a késői órában fel ne hívjon, hogy megoszthassa az élményt.
Kati is többször hívott a nap folyamán, és kérte, hogy hívjam vissza. Rájöttem, hogy igazán nem akar semmi konkrétat, és mivel nagyon sok dolgom volt a munkahelyemen, eléggé rövidre zártam a beszélgetést, a hálálkodást, hogy mindezt az én közreműködésemnek köszönheti.
Amikor a körfolyosóra értem és szembekerültem a nagy hatású képekkel, már nem volt menekvés. Megfogtak, világukba szívtak, mint a meditáció, vagy az álom, és bár kendőzetlenül szembesítettek az elmúlással, a változással, azzal, hogy egy parányi porszem vagyok a világegyetemben, mégis ámulatot és csodálatot keltettek, vonzottak mint a virág, amely bódító illatától immár nincs menekvésem. Személyessé váltak,nevemen szólítottak a képek szereplői. Testük ívbe hajló formáival kérték, hogy osztozzam életérzéseikben.
Furcsa arcok vigyorogtak szenvedés teli alakok mögül. Kifordult szemek néztek a semmibe, tűzmadár táncolt, lehetetlen alakzatba csavarintva testét, vakító fénytenger és színtócsa közepébe állítva.
Megértettem Ilike és Kati izgalmát.....Katinál is, ha járok, nem tudom magam kivonni az élmény alól. Déja vu élményem van, és ugyanakkor jamais vu is. Mondom mint az álomban, tudom, hogy hozzám szól a látvány, tudom, hogy ismerős és mégis úgy issza a szemem, mint egy izgalmas krimit, nehogy elszalasszak egy percet is, nehogy valami lényegi momentumon felett átsuhanjon a tekintet, örök feledésbe és semmibe taszítva azt, ami lényegivé is válhat. Mindent magával ragadó is lehet, ami eddig háttérben állt, sarkaiból kifordítva a jelentéseket. Mert a képek dinamikusak, éltetőek, és súlyos mondanivalójuk ellenére is azt sugallják, hogy halld meg azt, ami fontos,engedd, hogy hozzád szóljon, útitársul szegődjön. A piros és zöld álarcos, vigyorgó halál is- bár első megdöbbenésre nem tetszik, amit biccent feléd, a gúnyos, cinikus, bizalmaskodó mosolyával, a simulékonyan suhanó, vérfagyasztó közelség,- de ha elmész mellette és nem okulsz a találkozásból, bizony nagyon megbánhatod. Ahogy az óegyiptomi halottak, akik az alvilágon keresztül utazván nem tudták nevükön szólítani a sötétség gólemeit és egyéb szörnyetegeit, örökre elveszhettek saját tudatlanságuk, elhalványuló elméjük, és a semmi ásításában. Inkább félj tőlem, minthogy észre se végy, de a legjobb ha a barátodnak fogadsz susogja az álarcos halál. Füledben a dallam mézzé válik,bár szavait komolyan veszed, mégis megbűvöl, és sajnálod útjára ereszteni őt, mert nélküle csak a semmi van és a sivatag. Ahol egyszer megjelenik, hiánya már fájó.... Ahogy az árnyék, kontrasztja a fénynek.... Nem ellentéte, párja és kiegészítője. Nélküle észrevehetetlen és magányos a másik.
Dallam zendült, valóságos muzsika, gitár kísérte ének, ami felváltotta a megnyitó méltatást. Egyre gyűltek közénk a pizsamás, papucsos betegek. Csak álltak és farkasszemet néztek a képekkel, mint a katonák. Bár ők nem alkottak csoportot, nem álltak menetelésre kész oszlopokba, vagy sorokba, de még szigetecskékbe se. Egyik sarokban az egyik, messze tőle a másik. Mozdulatlanul álltak, fegyelmezetten. Valószínűleg örültek is, hogy nem küldte el őket senki, bár maguk sem hitték el, hogy mindennek a csodának, művészetek találkozásának jogos részesei. Egészen egy pontig. ott megváltozott minden. Nem is vettem észre hol kezdődött. Megbabonázva figyeltem egy lányt, ahogy szemüvege mögött szemét becsukta és ütemesen ingott merev lábain, arcán békés, önfeledt mosoly. Szakállas úr állt közelében, pizsamában, zokni nélküli lába fázhatott a papucsban, arcán azonban melegség és béke áradt szét a zene dallamára. Majd teste ringni kezdett, kezei ütemes tapsra váltottak találkozót egymással. A többiek is felvették a ritmust, mozogni kezdtek, kinyíltak az élménynek egymást erősítve, bár látszólag semmilyen kontaktusba nem vonódva a másikkal, nem néztek senkire, csak mereven előre. A bábművésznő, aki sokat dolgozott psychiátriai betegek között szelíden mosolygott, majd bekapcsolódott halk ritmusú tapsukba, és bizakodón, hol egyikőjük, hol másikuk szemébe nézett.
varos.jpgÉszrevettem ezt, hogy egyedül van velük, én is halkan tapsolni kezdtem és ingatni a testem, ahogy ők. Majd, ahogy körülnéztem, elég különös dolgot láttam, amit először fel sem fogtam: az a betegem, akit 15 éve kezeltem, és azóta teljesen megközelíthetőnek tűnt zárkózott, bizalmatlan arcával, rettegve vigyázott távolságtartásával, akinek szorosra zárt ajkai közül nem sikerült előcsalnom egyetlen emberi szót sem, amikor a múltkoriban öles léptei nyomába szegődtem és vállát megérintve megszólítottam, nos, most láttam, hogy ez a beteg mosolyogva engem néz, és ahogy találkozott a tekintetünk fejbiccentéssel és szájmozgással köszönt nekem.
A bábművésznő (Erdősné Kalmár Éva ) arcán patakban folytak a könnyek, egyre többen vettük fel a betegek ritmusát, ahogy a zene üteme átfolyt a közös téren és harmóniává szelídítette a borzalmakat, a másságot, a sokféle életút és keresztutak szövevényét egysége fonta lelkeink folyammá duzzadt áradásával .Kis közösségünkben már nem volt lényeges ki a gyógykezelt, és ki az aki a külvilágból idecsöppent egyszerű résztvevő. Halandóságunk és hallhatatlanságunk elsimította a különbözőséget. A megnyitó végén igyekeztem megtalálni ezt e beteget, körbefutottam minden elvezető utat, de már nem volt számomra és senki más számára elérhető és megszólítható. Bezárult az aranykalitka. Ki tudja mi kattintja ilyenkor vissza a lakatot: a betegség, a külvilág, vagy maga a vágy, hogy ne nyílhasson ki többé az az ajtó ki- és beszökéseket meggátolandó,és szökjön szárba az az öntudatlanságba ájult akarat, hogy rejtse magába mindazt, ami még rejtegetni való és rejthető.
- Borzalmas lehet ilyen betegek között dolgozni, mondta az egyik vendég, aki könyvtárban dolgozik civilben. Ugye nyomasztó őket látni, nap mint nap velük találkozni?-kezdte újra, mert látta az arcomon az értetlenséget, hogy abszolút nem értem miről is beszél. Aztán felébredtem és hirtelen konstatáltam, hogy én az ő világához tartozom. -Óh, mondtam, én már megszoktam. Persze, tettem hozzá félve, ha az én rokonom lenne az egyik ilyen beteg, akkor nem tudnám megszokni, mindig harcolnék érte, hogy velem legyen, hogy meggyógyuljon.... igen, az borzalmas lenne, mondtam.... de ezt, amit te szörnyűnek látsz, én már megszoktam
Kérdésekkel a szívemben néztem a bábművésznőt, akinek könnyes szeme arról árulkodott, hogy végérvényesen egyedül maradt... összekötő kapocsként egy olyan világban, ahol már nincs meg az igény arra, hogy ami széttört az összeköttessék.
A festmények itt maradnak sóhajtottam megnyugodva, talán még újra összeforrhat a csoda. Hátha...., és nagy levegőt véve léptem ki a hűvös sötétségbe és folytattam utam megszokott világomba, hogy átgondoltam, mit fogok csinálni otthon miután megvacsoráztam.

 

 mek.niif.hu/00500/00528/00528.htm#6

 Itt fent egy linket találsz. Szabadi Kati festménysorozatot készített a vers hatása alatt idősebb Varnusz Xavér ötlete indíttatására.

Javaslom még Faludy Apámhoz és Újszülött fiamhoz írott versét. Kis családterápia...., visszanéző, illetve előrenéző.

 KÉP: id. Varnusz Xavér fotóművésszel és Krausz Margit festőművésznővel Szabadi Kati festőművész lakásán.

szabadi-katinal.jpg

 

Gyönyörű orgonajátékot adott fiatalabb Varnusz Xavér a műhöz a Kassai templomban anno, ahol hajléktalaonk mondták a refrént a vershez ( Németh Kristóf hangzatos előadásában.)

A CD-t idősebb Xavér kőbányai képzőművész barátomtól kaptam ajándékba. Lenyűgöző.

 

 

 Javaslom olvasáásra: Faludy György: Apámhoz és Újszülött fiamhoz c. versét

 

 

 

 

"Nekünk kőbányaiaknak, ő a Varnusz Xavér: nem az orgonaművész édesapja, hanem neki van az orgonaművész fia.... :-)" Idézet Takács Hajni  megnyitóbeszéséből 2011.01. 19.-én, amikor Xavér művészeti találkozót szervezett, immár sokadjára, ahol zongorajátékára improvizálhattak különböző művészeti ágban alkotó, vagy alkotni igyekvő művésztársai

 

 www.kobanyaimuveszek.hu/varnusz/varnusz.html

 

 

 ID. VARNUSZ XAVÉR FOTÓMŰVÉSZ-ÍRÓ ÉS KRAUSZ 

MARGIT 

FESTŐMŰVÉSZ-ÍRÓ BARÁTAIM

nagymaria.mindenkilapja.hu/

Idősebb Varnusz Xavér zongoraművészhez írott verseim....

Versike egy barátságról  ----------

maria-es-xaver.jpg


 

 Mintha öröktől fogva egyre meg egyre
 járnánk a táncot összenevetve
 Kacsintunk,forgunk szó szót követ
 csilingel hangunk,egymás szavába vágunk
 elkezdem én  és folytatnád Te
 kezdenéd Te,de szavadba vágok szüntelen
 hisz mindegy melyikünk mondja
 mit gondol a másik hirtelen...
 Nincsen tabu és nincs korlát
 csak a szabadság  íze önfeledt öröme
 bár te és én külön zárt világ,
 de felnyílik egy ajtó, ha cellám
 rácsán  fénysugár fut  
  és szelek szárnyán
 együtt szaladok veled.
 
 

 

 

 


Nagyon jó volt a Művészetek találkozója c.  est.





Amiket én írtam.....
(Fogalmam sincs élvezhető-e.... a zongorajáték jó volt. :-)


Xavér elrabolta Pegazust a költőktő
l
/Fellépése a Pataky Könyvtárban


Zenejárta Könyvek Háza
Fekete-fehér lépcsősoron
járni tanul a szó.
Xavér keze alatt a dallam
kölyök Pegazussá válva
sörényét bontó
játszi Kiscsikó.




Zongoraest



Dallamfolyam az eső áztatta
macskakőveretes úton
Tánclépésben írott hangsorok
Kis vidámság, báj,
rétek muzsikája
Füvek tánca, fák sóhaja
sír, susog Xavér zongoráján
Így álmodik ő varázslatot.
Sántikálva dadog a szó
-költők mankója -ilyenkor
Hangszere elmond helyettünk
mindent, többet is
mi versben kimondható.


Xavér játszik

Esőáztatta báj
mosolyfutam a könnyed ujjakon
Csöppnyi szomorúság
Végy egy csipetnyi életet
Dallam szárnyára ültesd
Szellők árjában fürdesd
Rétek virágillatát fond köré.
Xavér játszi...
Zongoráján fest varázslatot.

sutemeny.jpg



Harmóniává olvadó dallamok

Zendül a csend
Mosolyfutamok a zongorán
Szívünkben folyammá
szelídülve tánclépésbe lendül
Lépked a rend.
Esőáztatta képsorok
csipetnyi bája
Harmóniává olvadó
belső versszakok.
Xavér álmodik varázslatot.

 

 

 

 
 IDŐSEBB VARNUSZ XAVÉR FOTÓMŰVÉSZ KÉPEI ALÁ

szan.jpg

 

TÁNC

Ki találta fel a táncot ?
Valami ősi istenség lehet.
Ha egyet mozdulsz,
a világmindenség fordul veled.
Szíved árulta el, hogy létezik a ritmus ?
Dobbanások egymásutánja.
Lépésednek ezer módon van viszont-mozdulása.
Tükör a lét, sok-sok apró mozgás
mely távolít, majd közelít.
A tenger adja tudtul így a partnak,
ahogy éneklő ritmusban táncba hívja,
hogy hűs hulláma szomjat olt, de felhevít.

 

www.youtube.com/watch

 

 

 Varnusz Xavér fotóművész képe alá

Pitypangok a réten

Koronás fejű pitypang -királyok
Büszkén álltok és várjátok a feléledő szelet,
hogy sarjatok a világ száz tája felé vigye dicső híretek.

 

 

pipacsok.jpg

 

Varnusz Xavér azonos című fotójához.

Az Acélember

Vöröslő ég alatt, dús lombú fák koronájától övezve állt az Acélember.
Darabos tömbökből tákolt ruhában, arcát az égnek emelve. Súlyos csizmájával szinte belefúródni látszott a mázsás kőtömbbe, amely magaslatról mindenki jól láthatta bősz erőfeszítését, ahogy a napsugarakat jelentő érccsöveket a magasba emelte.
Az acélrudak akár az ujjai meghosszabbításai is lehettek volna. Egybe nőtt velük, ahogy csillogtak-villogtak a vakító napsugarak hullámverésében.

A háttérben erősáramú vezetékek oszlop-kolosszusai magasodtak merészen a tarajos-bodros feketéllő fellegek alatt. Sokágú, jól megszerkesztett karjaikkal könnyedén tartották a messze futó dróthuzalokat. Délcegen álltak az erő égbe törő tornyai, dölyfös magamutogatással mutattak fricskát az acélember erőlködése felett lélektelen, modern, mérnöki pontossággal kiagyalt modern szörnyetegekhez illőn. Ők a kőbányai látkép bősz titánjai.
Az acélember észre sem vette őket, nem törődött velük, csak egyetlen pontra figyelt: a kezében tartott sugárköteg gyújtópontjára. A tenyerében szinte összeolvadtak a szanaszét futó napsugár-huzalok.
Mindebből mit sem sejtettek a parkban vidáman sétálgató felnőttek. Őket leginkább a tó romantikája, a vízen ringó vadkacsák könnyed bája ejtette rabul, akik fiaikat nevelgették a nádasban.
Időnként felmorajlott a víz közepén működő frissen telepített szökőkút árja, csak úgy táncolt a sok apró vízcsepp, majd elhalva aláhullt.
Az acélembert inkább a gyerekek szerették. Hosszú percekig kuporogtak súlyos köpenye védőbúrája alatt, keskeny hátukat a súlyos csizmáknak vetve, hogy aztán hangos kacagással- a lenyúló sugarakba kapaszkodva, vessék magukat a mélyebben fekvő lankásra, ahol egy sétáló út is futott. A sétára vitt kutyák kedvenc találkahelye.
Az acélember valamiféle védelmet és nyugalmat sugallt súlyos és darabos alkata ellenére.
Mert azt senki sem tudhatta, hogy amikor leszállt az este, és mindenki hazatért meghitt otthonába, ő csendesen megérintette a százmérföldet lépő csizmát keskeny ujjaival, majd szemét végigpásztázva a park fáin, apró füvein, lehajolt és beszélt az apró virághoz, ahogy fejecskéiket sorra végigsimogatta.
De a kevély erősáramú oszlopok sem tudták ezt, hogy titáni nagyságuk összehasonlíthatatlan az Acélember sorsával, aki fémborítása ellenére mégis olyannyira és visszavonhatatlanul emberi!

- Xavér képe alá

ut2.jpg


ZEN

Elképzeltél egyszer egy utat
Fasorral kijelölt széles ösvényt
Ráléptél, de a fény a végén,
ügy szíven ütött!

 

www.kobanyaimuveszek.hu/varnusz/varnusz.html 

www.kobanyaimuveszek.hu/krausz/krausz.html

 


Krausz Margit festményeinek világa

számomra a lélek vészkijáratát jelentik. Belépőkártyát az álmok megelevenedő világába, ahol ózondús a levegő, élnek a színek és megelevenednek és megszólítanak a formák. A lélek ősbirodalmának ősbirtokosai a festmények szereplői, álomszép környezetükben szabadon szárnyalhat a lélek, vagy éppen alászállhat titkos kamráiba. Ahogy pl  . a Kísértetkastély c. képen látjuk. A félelmetes alakok is megszólíthatóak, termékeny párbeszédbe vonhatóak, ha méltóképp, ismerősként üdvözöljük őket, akárha álmainkban. Vissza is köszönnek nekünk. Még gyönyörű meseillusztrációk is lehetnének. Archaikus ősformákat, ősmintákat formáznak, és bár mindegyik kép szerkezete bonyolult, mégis elementáris egyszerűségükkel, ismerősségükkel ragadnak magukkal.

 

 

 

 

krausz.jpg

Krausz Margit és én : kobanyaihirek.net/index.php
Barátnőm, Krausz Margit festőművésznő, művésztanár kiállítása még 2 hétig látogatható az iskolában (2012. januári bejegyzés) . Bárki mehet és megnézheti a folyosókon kiállított festményeket, tusrajzokat, grafikákat,..... elég, ha a portán bemondja, hogy a festmények miatt jött:...... érdemes szabadon kószálgatni a folyosókon, a lépcsőkön, leülni az oszlop mellé húzott székre és minden erőfeszítés nélkül csak szemlélődni, .....váltogatva a  síkokat, amelyek sokszor beengednek magukba, megnyitva egy új perspektívát.
Nagyon régóta ismerem Margitot, és ez a kiállítás annyira meglepett. Rájöttem, hogy nem is ismerem igazán. Tegnaptól kezdve kezdtem igazán szeretni....Rossz szó ez is: kicsit megszégyenültem tegnap önmagam előtt..... a harsányságommal, azzal, hogy még csak meg sem értettem, hogy milyen mélységek és finomságok rejlenek benne. Hogy az emberi tartása és jósága mennyire összetett tudás és alázat egyvelegéből forrta ki magát.
 Képeit egészen másképp látom tegnaptól. Patetikusan hangzik ez is, pedig nem az akar lenni... hallottam ahogy a tanítványai beszéltek róla a "háta mögött" a maguk szlengjén, kevésszer hallani ilyesmit tanárról.
Az utcán összetalálkoztam a festőművész mesterével, aki a kiállításról jött,.... csak mesélt és mesélt Margitról, aki a legkedvesebb tanítványa volt....  Megértette, amit mondtam neki, hogy mire jöttem rá a képeket szemlélve: vannak bizonyos szögek, ahonnan beengednek magukba a képek, nem síkok többé, hanem rétegeik nyílnak, meg kell tanulnunk látni úgy látszik, ahogy a keletiek teszik, akiknek ez a szemléletváltás sajátjuk..
 Némely képnek annyira csodálatos a színe.  Csodaszép az azúrkék ruhás angyal a napsárga környezetében: selyemre tudnék elképzelni ilyet: Margitnak akvarellel is megy! :-)

Szerintem, aki tudja nézze meg. A második emeleten, ahol könyvek is vannak versekkel (enyéim :-) van egy hatalmas kép jobb oldalán egy irisszel. Érdemes leülni tőle távol jobbra és kicsit elbambulni, ....ami utána történik az egy csoda. Vannak konstruktumok amelyek kilépnek a síkból és vannak, amik mélyítik a perspektívát.... "transzcendens " terekbe vezetnek. 
Lehet, hogy nem is tudatos ez Margitnál, bár a mestere esküszik rá, hogy erre ő tanította, én azt hiszem erre valamiképp születni kell, pontosabban újraszületni.....
 

 

alom.jpg

Álom és meditáció 

Krausz Margit Emlék és Álom c. képei alá ajánlom az írást

a folyton üldözött kék madárról és a fákról, akik a földbe markolnak fenséges életerejükkel...
( szösszenet,  levélrészlet  egy nagyon kedves költőtársnak, régi barátnak)


Aludj,ne aggódj most semmiért. Ha tehetném elküldeném az álom és az emlékek kék madarát. :-)
Engedj el mindent,... és lépj be  a lelkeden nyíló kapun: az alvás  nagyon fontos.: jobb agyféltekés működés..., ahogy a relaxáció, meditáció.
Most az emlékekről és  érzésekről kell meditálni és nekem folyton tüzes, füstös képek jönnek. A tűz az asztrológiábam az egyetlen olyan elem, ami tisztítani bír. Nem a víz és nem a föld, A viz egyes szennyekkel nem tud mit kezdeni, kisodorja őket a földre, így szabadulván meg tőlük.  Keresztelő Szent János mondta, hogy ő "csak" vízzel keresztel, de jön majd valaki, aki tűzzel.... A kínai tan szerint a tűz elemet táplálja a fa.
A fák különös lények, földbe markolnak karmaikkal, hogy magasra nőjenek, és helyet adjanak az ég madarainak.
Nyárfák álltak a szomszédos hatalmas birtokon, annyira jó volt ősszel kiülni a burjánzó kertembe és hallhatni, ahogy susognak. Ki kellett vágatni őket. Kőbánya felett szélcsatorna húzódik, mindig itt tombol leginkább a szél, és ezek a fák mára már életveszélyesek lettek.
A felséges életerejével a halálból merít, elkíséri az embert a kezdetektől a végig. Bölcsőt, majd koporsót faragnak belőle, hogy testét befogadja. Vagy itt vannak az alvilág odvas fái, amiknek nyökerei között manók élnek és más világokba vezető lépcsők nyílnak...meditációimban  gyakran előjön a fa,beszélve, üzenve hozzám ezer módon. Most télen visszahúzódott mélyen önmagába, ágcsúcsain parányi kis bogyók rignak, vagy ha a varjúraj látogatja őket, ..."vajúfelkete láng". De haj jön a tavasz, végetér csipkerózsikaálmuk és szinte kirobban belőlük az élet, ahogy belső járataikban, szökőkútként szívják magasba a vizet és leveleikben elegyítik a fénnyel, ami fordított irányban, de ugyanolyan fa ágbogazatú alakzatban megy végbe belső szerveink véredényeiben, ám itt a fényenergia lebontása folyik, amivel táplálkozunk. Éltetnek bennünket a növények, hiszen a fény energiáját csak ők tudják hasznosítani és szerves anyagba építeni. Gyönyörű idegfonatunk a hasunk közepén a plexus solaris (napfonat).
Igazad lehet, talán ők felsőbbrendűbbek is mint mi, ezért.
A földtörténeti korokat is a fákról nevezték el: mogyorókor, tölgykorszak, majd lehűléskor a bükk1 és 2.
Földünk kőszénbányái a Föld zsírtartalékai is a földtörténei középkor nyitvatermű fáinak energiája. Géczy atomfizikus szerint nem jó, hogy ezt elvesszük Földanyácskánktól.
Na, remélem szépeket meséltem.Aludj jól!emlek.jpg Amiatt, mivel Te is szépeket tudsz mesélni, ....bizonyára öröm lesz majd az unokáidnak,, amikor 110 évesen olyan leszel majd nekik, mint egy drága-borostás- madárka és csak azt akarják hallgatni, amit Te mesélsz: sohase mást!

 



Krausz Margit képe alá

Velencei hangulat

Villódzó gyönyörű katedrális
Te fényekből megkomponált csoda!
Vízen tükröződő árnyjáték-látomás
Megfáradt lelkek azúrkék otthona.
Hűsítő vidámság, üde fennség.
Kristálytiszta vízben villódzva merülő élek.
Te gyönyörű álom, egy festői lélek
megismételhetetlen mámora...

www.krauszmargit.eoldal.hu/

A vörösruhás leány

post humus vers egy barátnőnek

Megközelíthetetlen, szép arcú leány
Zárt és fojtott lángolás!
Mintha illatos kertből lépnél be,
lebbenő szirmoktól kísérve
ahogy suhanó ruhád utadat vágja a légben.
Sértve toppansz közénk, a komor szobába
mely sohasem volt igaz otthonod.
Nem mosolyogsz, nem nézel ránk
Te különös leány! Csak mész,
szót nem váltasz, meg nem állsz.
Csillogó, csikorgó kerekek
csillagosvénye keresztezte
feldúlt életed!

 

 

 

Kép

 

 Pelikán
Líbiai hangulatú kép,
akár mozaik is lehetne
Krausz Margit festménye

Állt a madár
szinte megbillentve a teret
Hosszú nyakát karcsú ívbe hajtva,
ami visszafordult, akár a
múltba merült emlékezet,
hogy önmagából táplálja a jövőt.
Nem zsiráfnyakú vágy, mely önnön
önző céljainak hódol.
A gyönyörű nyak nem öncélúan pózol,
bár begyében száz égő kincsét rejti.
Téglavörös fényű pompás tolla
nyugtató és fojtott akár egy ékkő.
Ahogy feltépi bensőjét, tudása
már az arra éhezőké.

 

meditacio.jpg

 MEDITÁCIÓ
Krausz Margit hasonló c. képe alá
 
Imámban én szólok Hozzád, Uram.
Meditációmban Te beszélj!
Engedd, hogy odébb toljam magam
Kicsiny rést adj, hogy ideférj!
Kérésemmel nyaggatlak, Uram
Nem elég soha, ami van.
Adj egy kis békét nekem
Hogy el tudjam oldozni magam...
Szemem sarkában a tenger,
cseppjének sós vizű partjain
Te ülj és várj rám Uram
s átvergődöm sorsom gátjain
Engedd lecsendesedni az Űrt
mi bennem üti a tamtamot
- zakatoló zörgő óramű-
Ne küdd   rám még a holnapot!
Egy csöppnyi időt kérek, Uram 
Kis szusszanásnyi tért.
míg vársz rám  lehúnyt pillám alatt
hol én hallgatok, csak Te beszélj!

 

 

szin-jatek.jpg

Szín-játék


Színre szín és  napra nap
neveden szólítalak
Színre vinni életed
vallva színt mivé lehetsz.
Színjátéknak tűnik neked?
Írd újra, s mássá lehetsz.

 

 

Buzás Kálmán beszédeajtodisz.jpg

--Krausz Margit: Kapuk

Az indító zene – a Radeczky mars egy régi kultikus dolgot juttatott eszembe a kiállítás kapcsán. A hazaérkező római katonák a diadalíven a megtisztulást jelentő kapun léptek be a városba fegyvertelenül. Polgárokká vedlettek…
Bezár. Ennyit jelent az ó-török eredetű kapu szó, amelyet már 3000 éve használunk. Védelmet jelent, ha ellenség közelít, és kinyílik, ha barát áll előtte. Mindenkinek mást jelent, de mindenhol és mindenkor egy határt. Sokszor vágyakozunk, hogy belépjünk valahová, máskor kívánjuk, hogy kilépjünk, elmeneküljünk, s ezt vívódást érzékelhetjük Krausz Margit itt látható munkáiban, amelynek címe Kapuk.
A cím azt sugallja, hogy tematikus kiállításra jöttünk, de nem ilyen egyszerű. Ez a kiállítás, egy utazás térben, időben, gondolatban és lélekben.
Utazás a térben, mert a világ tájairól megfestett anzikszok láthatók, mint a RÓMAI ALKONY, ahol lemenő nap lassan csorog végig a falakon, de már látszik az este a Szent Péter Bazilika keleti oldalán. A két kép Észak-Afrikába kalauzol a SIDI BON SAID és a SOUSSE, amely a legerősebb napsugarak kontrasztjait mutatja meg, de nem is akárhogy. Az elképesztő látásmóddal festett SOUSSE, amit csak jó szemű festőművész tud. Vegyék észre! A tunéziai türkiz és a vakító fehér − Margit képein megfordult. A hófehér házak kékek és az ég fehér. Ezt a technikai bravúrt csak a Photoshop tudja, a jó festőn kívül. Az esős Angliába kalauzoló WOLVERHAMPTONI katedrális KAPUja amelyen szinte csillog az esőáztatta padozat.
És persze a számunkra oly kedves erdélyi székely kapuk, amelyek az ERDÉLYI KAPUALJAK című munkán rejtőznek, a házak és tetők kavalkádjában. Margit bátran felülfestve az organikus szimbólumokat, fürtöket, virágmotívumokat nem elkülönülten, hiszen ez a magyar kultúra, a hovatartozása jelképe.

Utazás az ontogenetikus időben, mert a tárlat AZ ÉLET KAPUJÁtól, a Mennyország kapujáig, az utunk végéig vezet. AZ ÉLET KAPUJA című munka mely jól választottan az első helyre került a tárlaton egy virág, vagy egy genitalia, amelyben kicsiny mag terem. Egy nyitány az új élet kezdete. A kapu számomra egy nő. Mindig vár, nem enged be bárkit, mindig biztonságot jelent, rejtély van mögötte, de ha van kulcsod hozzá könnyen megismerheted. Nekem a kapu Anya és feleség. Egyébként talán érdekes, hogy az indogermán nyelvekben a kapu általában nőnemű szó: oroszul varota, németül die Tür.
AZ ÚT VÉGE és a FÉNY FELÉ című kép azt sugallja, hogy út végén is egy kapu vár mindannyiunkat, a Mennyországé, vagy a pokolé, a sötétségé vagy a fényességé. Ki hova tart?
Utazás a szakrális és vulgáris síkok között, hiszen jól tudjuk a templom kapuk határok a két világ között. A kapu vagy ajtó szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség között. A kapu mindig rejtélyre nyílik.
Ezt a rejtélyt oldja fel egy meghökkentő gondolattal és bravúros technikai megoldással Krausz Margit a festőállványon található képpel. KÍVÜL BELÜL nem nagy talány rálelni a mintázott épületre – különösen egy kőbányainak a Lechner-féle Szent László templom könnyen felismerhető ornamentikája, körvonalai, vagy mégsem, mert a színei, a díszítő motívumok a belsejét sejtik fel. A technika is kedvez a megoldásnak. Az akvarell áttetszősége engedi, hogy betekintsünk az ismeretlenbe. Az akvarell itt titkot tár fel, mint a nyíló kapuk.
Máskor az akvarellje dinamikus és pszichológiai értéke van, mivel nemcsak utat mutat, hanem teret nyit, hogy átlépjünk a titkolt másik világ felé vezető útra.
Ezen a kiállításon Margit még egy utazásra invitál bennünket a történelmi korokba amelyeket gyakorló rajz- művészettörténet tanárként jól ismer. A romántól a gótikáig, bizánctól a szecesszióig. Az ő alkotói hangulata határozza meg az utazás irányát.
Láthatunk a tölcséres bélletű, csúcsíves kapuk egymásra festett ritmusát, amelyek romkert hangulatot, mint a TÖREDÉKEK. Elvezet a gótikus finomművű fülkesorok és rózsaablakok, fonódó csúcsívű karcsú oszlopok az oldalhajóiba, mint a GÓTIKUS TÖREDÉKEK, vagy a TITKOS ÁTJÁRÓ című képen, ahol a templomok valós érzetét mutatja. A KÍSÉRTET KASTÉLY reneszánsz töltetű, kifejezetten kedves, mesekönyvbe illő illusztráció.
A kapuk most és mindig itt vannak körülöttünk, mindig döntéshelyzet elé állítanak. Könnyű annak, aki átlát rajtuk. EGY PILLANTÁS avagy A LÉLEK KAPUJA című munka, melynek szimbolikáját mindannyian ismerjük a régi szólásból, „A szem a lélek tükre” valami fájdalmat, vagy végtelen mély félelmet sugall. A többször, több réteggel átfestett akvarell, már nem enged betekinteni. Ez a lélek már szigorúan zárt kapu számunkra.
Krausz Margit mindent tud az akvarellről. Ha akarja sejtelmes, mint a FÉNY FELÉ, ha akarja reneszánszosan kontrasztos, mint Sid Bon Said KAPUja. Ha akarja szecessziósan hömpölygő, mint az BELÉPŐ, impresszionista, mint a kapuban álló szerelmespár.
Betlehemben egy kicsinyke téren egy kettévágott kapu vezet Krisztus szülőhelyéhez. A középkor elején falazták be rabló lovasok és tolvaj szekerek ellen. Most is egy méteres nyílás van rajta. Csak meghajtott derékkal léphetünk be. Ez AZ ALÁZAT KAPUJA, a szeretet és a jóság előtt hajtunk itt fejet. Mint ahogy Krausz Margit minden képével egy új, egy másik világba citál minket, alázattal és szeretettel Köszönjük az utazás, máskor is veled tartunk.

Budapest- Kőbánya Artotéka 2010. március 4.

Buzás Kálmán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jézus szobor egy síron

Este van, temetői sétádnak vége.
Csak egy gyönyörű szobor volt
aki fájdalmas arcával rád ragyog.
Holnap egy új nap lesz
Te döntesz, miként folytatod.

 

 

 

ut1.jpg

 

"Önmagából kifoduló
horizont tengelyén
Jéghideg testre boruló
erezett lég-lepel.
Csupasz fák megbillent
rémült kapaszkodással
  erezik az ég fájdalmas szövetét
Varjak ravatali komor tánca
akárha lángszárnyú angyalok
adják tudtul, amiben hittél:
Már rég halott!"

 

 

 

  Füvek tánca a szélben

A halál egy szürke álom?
Csak egy derengő feledés?
Hogy vége a télnek és új élet sarjad.
De van-e igaz élet a halál előtt!?
A füvek kecses tánca varázslat-e,
avagy egy apró remegés
belefeledkezve a létbe ?
Mely elhiteti veled: öröklét a részed.
Aztán hidegzuhanyként ér
az egyre újabb és fájóbb felébredés!

.

BOHÓC

Tűzpiros orr egy fehérre mázolt arc közepén.
Szemében sírós nevetés.
Fogai rácsán felbukó szavak.
Futnál magadtól Te bolond!? Lábad
a Semmi ágába akad!

 

Egy boldog ember

Varnusz Xavér fotója

 

 

Van, aki őt bolondnak nézné, ahogy cirádás botjára támasztotta gyönyörű gyűrűkkel ékesített kezét. Az ujjai végén a körmök kehelyalakot formáltak. Arcvonásai letisztultságot, nevetőráncai jóságot sugároztak, amint nagy, díszített köpenyébe burkolózva, szinte kiemelkedett a szürke járókelők közül. Jelentőségteljesnek látszott. A művész legalábbis tisztelettel adózott hétköznapiságot maga mögött hagyó alakja előtt. Hosszú hajával és nagy szakállával keretezett arcából szemei már egy távoli szellemi világba vesztek, ahol a reggeli szél ébred és a szív énekel..

Ahol már nincs értelme különválasztani örömöt a bánattól, hiszen harmóniává szelídülnek abban, aki már sohasem válogat, és nem vár el, de nem is kér semmit senkitől. Tőle sem várhatsz mást, csak önmagát, kopott és nevetséges gúnyában is csak a világban feloldódó lényegét. Megállsz mellette, nyitott szívvel, és hallgatva monoton énekét, elhiszed, hogy ezzel akár esőt hoz, vagy vihart kavar. Már ha érdekelnék az efféle világi dőreségek. De ő csak van, létezik és nemigen érdekli, hogy szeretik, vagy megvetik.

Akár a nagy Árkánum, a bolond: kezdet és vég egyszerre. Ostoba és bölcs egyszerre, aki nem fél a szakadéktól, számára egyszerűen nem létezik veszély. Ha hallgatod dalát, vagy eszelős szemébe tekintesz, lehet, hogy mint a régi korok sámánjai messzi távoli világokba ragad,és  fut veled oda, ahol nem ér utol az emlékezet. Csak Te vagy, és már ő sincs….
Nincs, nincs, nincs…

 

 

 

kupola.jpg


 

 

 Sejtelmes áttűnő látomás!

Mely bizonyságul most kőbe öltözött!

Testén lecsurgó hideg kék fény.

Arcán derengő alkonyat.

Lesütött szeme a szívedbe néz.

Úgy megborzaszt, hogy felriaszt.
Hogy végre észrevedd,

kiszabott időd lassan lejár.

A sorsod bevégeztetett.

Utad végén botorkálsz,

ahol csalán és gaz virít.

ujjak mutatnak rád a rútul
a pohár most is csordultig tele.

Este van, temetői sétádnak vége.
Csak egy gyönyörű szobor volt
aki fájdalmas arcával rád ragyog.
Holnap egy új nap lesz
Te döntesz, miként folytatod.

 

 Köszönöm Varnusz Xavér fotóművésznek -(tudom, hogy nem szereti ezt a cimkét, de nincs rá más szó, ami kifejezi tiszteletemet az alkotásai iránt) -, hogy gyönyörű képeit rendelkezésemre bocsájtotta. Nagyfiam, Lobmayer Tamás és az ő képei weboldalam gyönygszemei.

 

 

 

 

Kép

 

Siratók és a Pianissimo képekhez

 

 

Hogy miért is szeretem Varnusz Xavér művészetét?!  Fotói maguk beszélnek erről, hiszen- ahogy Tőle tudom- száz szóval sem lehet elmondani egy képet. Dadog a szó, megbicsaklik a mondat, cserbenhagy az emlékezet. De a képek némán szólnak.  Magukhoz vonzzák a pillantást, a fény és az árnyékok váltakozása mozgásélményt keltenek, így teljes valónkkal részesévé válunk örökkévalóságba merevített (menekített) jelenüknek, ahonnan néma ajkú szoboralakok fordítják felénk tiszta arcukat. Lágy szomorúság lepi be barnásarany csillámporként megbonthatatlan nyugalmukat, melybe beleolvas az emlékezés, amely túllép azon, ami rossz volt és megőrzi mindazt, ami szép. Az erkölcs itt már csak esztétikai alapon válogat.

Az egy sorban vonuló, lágyan leomló ruhába öltöztetett alakokon, a ritmusban szétszórva fekvő sírokon végigfuttatva szemünk, akár egy mantra, amely ha belső odaadással párosul, elrepít bennünket ősvalónk nyugalmába, ahol már nem válik ketté születés és halál, felejtés és emlékezés, mozgás, és mozdulatlanság. Itt csenddé simul a lárma, és szívünk ütemes dobbanása halk pianissimóként olvad az örökkévalóság játszi ritmusába.Csak az nem hal meg, aki emlékezik, és az, aki megőrződik szerettei vagy az Isten emlékezetében

 

998138_600212476724946_969654094_n.jpg

Művészeti találkozó
Bemutatkoznak munkatársaink
Rovat: Közlemények

 


Zenés irodalmi, képzőművészeti rendezvényen szerepel június 24-én a Pataky Művelődési Központban főmunkatársunk, dr. Nagy Mária Magdolna verseivel és Varnusz Xavér Rajmund zongora- és fotóművész, akit tárcaíróként, valamint a legutóbbi Szívtárs címlapfotósaként olvasóink is ismerhetnek...

Műveikből Dósa Gyöngyi, a Művelődési Központ munkatársa ad elő részleteket.

A műsor vendége lesz Krausz Margit festőművész, kinek képeihez írt verseket is hallunk.

Az epizódok között Varnusz Xavér Rajmund rövid összekötő improvizációkat zongorázik.

A rendezvény háziasszonya Vazinay Mária a Kőbányai Képző- és Iparművészeti Egyesület elnöke.

 A műsor végén a Scheller szőlőbirtok borait lehet megkóstolni és lesz meglepetésvendég is.

A rendezvény pontos helyszíne:

Kőbányai Pataky Művelődési Központ Szabó Ervin Könyvtára, Budapest, Szent László tér 7-14. (Telefon: 261-6001)
és időpontja:

2009. június 24., 17.00 óra

 

További információk a művészeti találkozó szereplőiről:
Dr. Nagy Mária Magdolna * A verselő lélekgyógyász

 

 

 

 

Varnusz Xavér két írása: Behálózva * Egy ember a Conti utcából...

A képek és a művek egy része itt megtekinthető: www.nagymaria.eoldal.hu

 

Ezt az oldalt Krausz Margit Mítosz és Tánc című festményeivel illusztráltuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kapu.jpg

A következőket kérdezném fiatalabb Xavértól,- akinek édesapja az egyik legkedveltebb művésztársunk Kőbányán-, ha lehetőség adódna rá: :-)

1.

A Gilgames-eposzból származik az emberiség egyik legrégebbi leírt álma, miszerint Gilgames sumér királyra ráesik egy csillag az égből, ami körül összegyűlnek az emberek, hogy megcsókolják a lábát.

Ezen álom kapcsán döbben rá arra, hogy meg kell találnia a saját útját királyi szerepe mellett.

Interjúidat olvasva úgy érzem Rád is súllyal nehezedik sorsod eme csillaga: utalok itta gyönyörű hasonlatodra a szoborról, aminek elfarigcsálása, talpköveinek megrongálása minden művész reális félelme lehet, akinek valamilyen –akár egészségügyi- okból- hozzá méltatlan életet rendel a sors, utolsó éveiben.

Bölcsen írod, hogy régen ezt a végjátékot hivatottak elleplezni a zárdák és a tébolydák.

Szeretném, ha arról mesélnél az olvasóknak, hogy elválasztódik-e Benned a populáris személyiségrész a magánemberétől, illetve, hogy a hírnév nehezítette, vagy könnyítette művészi-, magánemberi kibontakozásod, személyiségfejlődésed?

 

 

2.

Nyilatkozataidban számomra különösen értékesek azok az Adlert idéző- nevezzük így- életstílus-mondatok, amelyek koncentráltan tartalmazzák életbölcsességed, irodalmi műveltséged esszenciáját, valamint családodból hozott, őseid tapasztalatán átszűrt világlátásod legjavát, iránymutatásul szolgálva utadon, esetleg másoknak is értéket közvetítve ezzel.

Láttató képeidben, a leírt élethelyzetekben, történetekben bennfoglalt tapasztalati anyag mintegy Ars-poeticádat rajzolja elénk metaforikusan megfogalmazva.

Gondolok itt pl. arra, amikor bevehetetlen, tüskés bozóttal körbevett várhoz hasonlítod művészi valódat, vagy Tolsztoj és Tolsztojné történetére a feleség fejéhez vagdalt kávéscsészékkel.

Meggyőződésed még mindig: , hogy a „zseni házi használatra nem éppen nyájas jelenség”, avagy az elefántcsonttorony magányos magaslatával vetekedhet-e (művészi kiteljesedés szempontjából) a békés biztonságos családi élet, vagy ez inkább a szárnyalási és alámerülési kedv végzetes megszelídülését jelentené?

Te hogyan viszonyulsz a magányhoz? Mit gondolsz a házasság intézményéről, vagy általában a párkapcsolatokról?

Mit adott számodra, hogy kétszülős családban nőhettél fel?

 

 

3.

Melyik a jelentősebb Nálad: az öröklött, veledszületett talentum, ami emberfeletti teljesítményre sarkallt, avagy inkább az inspiráló szülői háttér a meghatározó, amelyben felnőttél, hiszen úgy tudom, hogy édesanyád és édesapád is művészi nyitottsággal „megsebzett” emberek?

Azt is hallottam édesapádtól,- aki a Szívtárs önkéntes író és fotográfus munkatársa- , hogy minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy teljesülhessen azon gyermekkori álmod, hogy „templomi orgonista” lehess.

Ketten nagyszerű albumot adtatok ki a Kerepesi temetőről, amelyben édesapád képei mellett a Te filozófikus, olykor verstöredék-értékű (néha meghökkentő) gondolataid csendülnek fel, tovább mélyítve a fotók által közvetített mondanivalót.

Édesapád mesélte azt is, hogy szeret Téged „húzni” azzal, hogy sokkal jobb író válhatna Belőled, mint orgonaművész J , viccesen jelezve azt a nagyrabecsüléséről biztosító vélekedését, hogy főnixmadárként még arra is képes lennél, hogy eddigi titáni teljesítményed is túlszárnyald.

Mesélnél a családod és a művészet kapcsolatáról, édesapáddal való közös terveitekről, szoros barátságotokról?

 

 

asztal.jpg

 

 

4

Koncertjeiden, írásaidban szívesen emlékezel meg nagytehetségű művésztanárnődről, Kistétényi Melindáról.

Esetleg Téged is jobban vonzhat később a tanítás, ifjonti tehetségek kiművelése, vagy szívesebben koncertezel a későbbiekben is így közvetítve hitedet, zenei elköteleződésedet a fiatalabbak felé?

Mit gondolsz, megfordulhat-e valaha ez az arány?

(Ezt a kérdést Édesapád súgta. Őt érdekli nagyon, hogy mit válaszolsz. J )

 

 

5.

 

Mi sarkallt arra annak idején, hogy bensőséges vallomásokban írj legbensőbb titkaidról, érzéseidről könyveidben?

/Bevallom, számomra ezek a legmélyebb vallomások voltak azok, amelyek igazán szimpatikussá tették személyiségedet, de nyilván nagy támadási felületnek tetted ki magad ez által./

Jól gondolom én, hogy ezzel az őszinte kitárulkozással egyfajta missziót szerettél volna teljesíteni, amellyel az emberek előítéleteit, megmerevedett látásmódját próbáltad kissé kitágítani?

Hiszen művészként Neked nagyobb a lehetőséged erre, mint bárki másnak.

 

 

 lsd. Cseppek c. haikut is!

terebess.hu/haiku/nyirfalvi.html

SZÓFESTMÉNYEIM XAVÉR művészete ihlette:

Köszönöm neki!

 

EGY RÖPKE PILLANAT:

Varnusz Xavér egy képéhez.

/Lepke egy kripta ajtaján/

"Bezárult kovácsoltvas kapu, akár a lezárult idő.Kép
 Bőrén súlyosan, megfagyott fém cikornya,
amin kívülrekedt egy röpke pillanat.
Eres szárnyú, neon kék-ég ,
parázsló izzó eszmélés-lepel.
Lobbanó-lebegő lepke,
melyet a súlyos, tömör háttér
vasfoga , kontrasztja sem nyomaszt. "

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Xavér egy másik képe alá, amin fák, kőangyalok és egy gitár fekete tussal.

" Sötéten csurognak le a fák , a tárgyak árnyékai az elárvult időben.
Angyalok megfagyott szava meríti az estét barna feledésbe.
Magunk vagyunk. Világunkon kívül rekedtek.
Süket fülekkel futunk árnyékok, kicsorbult hangú gitár, és csupasz fák erdejében.

Szétfolyó valóságunk emlékképei után.
Csak az angyalok maradnak. Ajkukra illesztett imával."

 

 

ELÉGIA

Kép

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.