Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetőkör Hajnal Évával 2015. dec. eleje

2015.09.20

A beszélgetőkör segítő-tanácsadója dr. Nagy Mária.

06-20-494-6901

 

a csoport min. 8-10 fő jelentkezésekor indul.  A részleteket Hajnal Éva szerkesztőnővel javasolt megbeszélni, aki készséggel időpontot biztosít az egyéni konzultációra is.

 

Cím: Társ a függőségben

 

Lead: Két ember kell hozzá. Egy szenvedélybeteg és a társa, aki nemcsak elszenvedője a betegségnek, de viselkedésével, attitude-jével hozzá is járul annak fenntartásához. Ő a társfüggő.

 

 

Edina 43 éves. Most vált el második alkoholbeteg férjétől. Ám a kapcsolat lezárása nem volt egyszerű. Tízévi vesszőfutás, könnyes fogadkozások, kölcsönös fenyegetőzések előzték meg. És közben teljesen lenullázták magukat, épp csak a lakás maradt meg, de benne egyetlen épkézláb bútor, háztartási gép nincs. Ádám italozása minden pénzüket felemésztette. Edina csak annak örül, hogy gyerekük nem született, mert így ő az egyedüli áldozat.

De vajon csakugyan egyértelműen, az együttélés minden pillanatában önhibáján kívül szenvedett, áldozat volt? Ha így lett volna, valószínűleg már évekkel ezelőtt kilépett volna a méltatlan kapcsolatból.

Tagadhatatlan, hogy áldozat, de a helyzet fenntartásának ő is aktív részese volt. Edina ugyanis társfüggő, vagy ahogy a pszichológiában nevezik, kodependens személyiség. Az, hogy eljutott a válás gondolatáig, egyéves, kemény pszichoterápiás munka eredménye. Ott értette meg, hogy tudat alatt mindig olyan embert választott maga mellé, akinél okosabb lehetett, akit irányíthatott, így ezek a kapcsolatok megajándékozták őt a felsőbbrendűség érzésével, ami ingatag önbecsülése megtámogatásául szolgált.

A kodependens számára előnyt jelent az is, hogy a másikat okolhatja saját sikertelenségéért, felmentheti magát, amiért nem jut előre az életben magyarázza – dr. Nagy Mária pszichiáter, a szenvedélybetegségek specialistája. – Neki nem kell szembenéznie saját problémáival, és kialakítja magában, sőt a külvilág számára is, azt a látszatot, hogy minden bajnak a másik az okozója.

Szövegközti alcím: Az asszonyok köténye sok mindent eltakar

Ez a népi bölcsesség, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen a kodependens társra utal. Az asszonyra, aki kölcsönkér, mert egy kicsit elszámolta magát, a feleségre, aki kék-zöld foltjait magyarázván a felfagyott útra hivatkozik. De a szomszédok látják, hogy az ura mindennap tántorogva megy haza a kocsmából, hallják a lakásból kihallatszó üvöltözést, és pontosan tudják, hogy embere nem dolgozik.

A kodependencia jellemzően női betegség, és ebben nagy szerepe van annak a társadalmi elvárásnak, hogy az asszony minden körülmények között tartsa össze a családot, rendelődjön alá a másiknak.Végtelen türelme, tenni akarása azonban nem a leszokásban, sokkal inkább a függőség fenntartásában játszik szerepet. Az ilyen kapcsolat leveszi a felelősséget az alkoholizáló, drogozó, játékszenvedélyben szenvedő társról – mondja a pszichiáter –, ráadásként még azt a bónuszt is kapja, hogy körülötte forog a világ. A társfüggő nyeresége eközben, hogy átveheti az irányítást, fontosnak érezheti magát. Minden ember spirituális igénye, hogy szükség legyen rá, és a társfüggő ember pontosan ezt kapja, bár fonák módon. Ő a drog a másik számára, abuzálja, függővé teszi őt, mert szenvedélybeteg társa azt éli meg, hogy nem tud nélküle élni. Hiszen feleségének (férjének) köszönhető, hogy még fedél van a fejük fölött, ő fizeti be a csekkeket, beosztja a szűkös anyagiakat, hónap végén is jut egy tányér leves. És kimosdatja a hányásból, betelefonál a munkahelyre, ha még van, hogy a férjem elkapott valami vírust. A csavar ott van a történetben, hogy éppen a kodependens ember nem tud társ nélkül élni, bármit eltűr, csak hogy legyen mellette valaki. Mindezt az áldozat szerepébe bújva játssza, akár egy életen át.

 

Keretes: Egymillió alkoholbeteg országa

 Magyarországon becslések szerint közel egymillió alkoholbeteg él, és tizenötezer beteget kezelnek kábítószer miatt. A kóros játékszenvedély és egyé függőségek nem szerepelnek az adatban, mint ahogy azok sem, akik még nem vettek igénybe segítséget. Valószínűleg igen nagyszámú tárfüggő él együtt velük. 

 

Szövegközti alcím: A megmentő, a balek és az üldöző

Eric Berne óta tudjuk, hogy az emberi játszmák nem mások, mint rejtett motiváció- rendszerek, ahol a baleknak, a megmentőnek és az üldözőnek is fontos szerep jut. Dr. Nagy Mária megemlít egy régesrégi esetet a praxisából, amikor a már egy éve nem italozó férjnek a feleség születésnapjára egy díszes italtartó hajót ajándékozott, benne egy üveg márkás borral.

A kodependens kapcsolatban éppen azt érdemes meglátni, ahogy kölcsönösen előnyöket húznak az áldatlan helyzetből – foglalja össze a doktornő . –  Azt sem bánják, vagy talán észre sem veszik, hogy a nagy balhék és könnyes kibékülések közben elvész a párkapcsolat lényege, a bizalmon alapuló szeretet, az egymás iránti őszinte felelősségvállalás és a kendózetlen intimitás.

Az ő esetükben  a kapcsolat forgatókönyve olyan mint egy álarcosbál keserédes forgataga, ahol elkendőzött arcaikkal faramuci szerepek mögé bújhatnak, a talpalávalót pedig egy olyan ördögi zenekar játssza, ami egy avatott fülnek beakadt lemezhes hasonló.

Egymás csapdájában vergődnek, és egyikük sem kevésbé hibás a kialakult helyzet miatt. A mélyben rejtőző nyereségek ellenére az ilyen kapcsolatoknak csak vesztesei vannak. A legnagyobb vesztes egyértelműen a gyerek, aki majd felnőve játszhatja tovább a számára ismerős haszonnal kecsegtető, testhezállóbb szerepet, a bűnöst vagy az áldozatot, esetleg megmentőt. Kicsi rá az esély, de mégse vessük el azt a lehetőséget, hogy felismeri a káros mintákat, és tudatosan azon lesz, hogy élete hajóját más vizekre kormányozza, az odafordulást és a törődést ne ilyen módon próbálja megszerezni.

Szövegközti alcím: Ismeretlen terep a szeretet

Ha a gyerekeket említjük, eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon mikor válik valaki társfüggő személyiséggé?

–A magyarázatot valóban a gyerekkorban kell keresni – mondja Dr. Nagy Mária –. Minden ember alapvetően a gyerekkorban tapasztalt családi mintázatból alkotja meg felnőtt szerepeit, amit később csiszolgat Aki szenvedélybeteg családjában nő fel, a családi mintázatból többféle szerepet is átvehet. Lehet maga is függő, de lehet társfüggő. Különösen nagy hatással van a gyerekre, ha valamelyik szülő lelkileg sérült, depressziós, narcisztikus személyiség. A sérült szülő képtelen következetesen szeretetet mutatni a gyereke felé, elvárásai ambivalensek, amiért egyszer büntet, azt máskor elnézi. A gyerek nem tud egy állandó normához, elváráshoz igazodni, de próbálja kitalálni, mi lenne a szülő igénye, miért kapna dicséretet, szeretetet,iránytű nálkül vergődik. Vagy alávetett lesz, vagy feladja.

Ekkor –minden bizonnyal-lázadó, és haragos lesz, dühében önsorsrontó életet folytat, majd az elviselhetetlen negatív érzések miatt nagy valószínűséggel tudatmódosító szerekben keres menedéket.

Jól tudjuk, hogy a gyerek rá van utalva a szülőjére – emlékeztet a szakember –, nélküle a legalapvetőbb igényei sem elégülnek ki. A sérült szülő gyereke nem tudja a saját felhótlen gyerekségét megélni, helyette azt kell monitoroznia, mi lenne jó a szülőnek. Megtanulja, hogy a másik igényének a kielégítése legyen a cél. Fő törekvése, hogy a sérült személyiségű szülő ne kerüljön rosszabb helyzetbe. Felnőttként a hibás családi mintázatot fogja követni,öntudatlanul olyan társat keres, ahol ezt folytathatja. És ha véletlenül valaki őszinte, elvárás nélküli szeretetteli viselkedéssel fordul felé, szorongást fog kiváltani belőle, mert ezen a terepen ő nem járatos, idegen számára, gyanakvással, vagy elbizonytalanodással fogadja.

Szövegközti alcím: Túl a megbocsátáson

A szenvedélybeteg társról való leválás, lemondás a társfüggőséggel jár előnyökről, nem lehetetlen, ha az ember belátja, hova süllyedt a kapcsolatuk. A pszichoterápia sokat segíthet ezen a megtorpanásokkal kövezett úton.  A két kulcsszó a következetes szeretet és a törődő szembesítés. Muszáj kimondani, hogy ismételt, nyílt beszélgetés után, amennyiben a szenvedélybeteg nem hajlandó adequat segítséget igénybe venni a leszokáshoz, és magától nem megy, nincs más választás, mint kiszállni a kapcsolatból, vagy legalábbis távolabblépni, amíg olyan  messziról nem tudunk segítő jobbot nyújtani, hogy magunk ne zuhanjunk a feneketlen mélységbe.

Szövegközti alcím: Drága gyermekem!

Kilépni a társfüggőségből emberpróbáló feladat, de talán akkor a legnehezebb, amikor szülő él kodependens viszonyban kamasz, esetleg felnőtt gyerekével. A gyerekért való aggódás egész életre elkísér, és szinte emberfeletti feladat elengedni szenvedélybeteg fiunkat, lányunkat. Ez, erkölcsi normáink szerint, egyet jelent a gyerekről való lemondással. Ebbe akár bele is halhat!

Nem sok választás áll rendelkezésre a szülő számára, amikor rádöbben, hogy a gyereke valamilyen szer fogságában él. A vérmesebbek bezárják a lakásba, így teremtve szermentes napokat, ám a visszaesés előre borítékolható! Másik megoldás, amire nagyon nehezen szánják el magukat a szülők, hogy feladják, feljelentik a gyereket.  Legtöbben a harmadik, sehová sem vezető utat járják: folyamatos lelki fröccsök, könyörgések, fenyegetőzések közepette élik tovább a rettegéssel teli napokat. És csakúgy, mint a kodependens házastárs, a kodependens szülők is elfeledkezhetnek a szenvedélybetegséggel való küzdelemben saját problémáikról.

 

Dr. Nagy Mária pszichoterapeuta szakorvos

Hol segítenek: