Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keleti bölcselet, teljesség a részben

2009.07.08

 

 lampa.jpg

 Dr. Péczely Ignác, az íriszdiagnosztika atyja gyermekkorában egy baglyot
> szeretett volna foglyul ejteni, hogy játszópajtása legyen. Csak az egyik
> vékonyka lábát tudta megragadni a toronyban, ami rögtön el is tört. Mivel
> egymás szemébe néztek, csodálkozva vette észre, hogy a bagoly íruszén, az
> alsó zónában végigfut egy vérvörös csík. Ennek a felfedezésnek a nyomán
> készítette el már orvosként az Irisz térképét. Ahogy fenn, úgy lenn, tartja
> a Hermes Trismegistos-i mondás. A testünk számtalan más módon leképeződik
> egyes régiókban. Őseink sírjában is találtak olyan csont tűket, amik mellett
> a rovásírás egyértelműen jelezte, hogy ezeket a test szűrására használták
> fel.
> Nogier, francia neurológus egy fül égetésével gyógyító javasasszonynál
> tanulta meg a fülreflexológia alapjait és készítette el híres térképét. A
> fülkagylón egy anyaméhben fejjel lefelé elhelyezkedő magzat formájában
> képeződik le az emberi test, amelynek pontjait ingerelve számtalan
> gyógyhatást lehet elérni. Lehet méregteleníteni, vagy fogyókúrát elősegíteni
> is ezzel.
> Dr. Nagy Mária Magdolna
> nagymaria01@citromail.hu
> www.nagymaria.eoldal.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép Ez a -rezidensképzésen íródott -dolgozat gondolataimat, szabad asszociációimat tartalmazza egy fiktív civilizációról, melynek az Egónia nevet adtam (valakitől lopva a kifejezést, aki más értelemben használta). Helyet kap benne tépelődésem egy különös személyiség-virágról, szó lesz szabad akaratról, felelősségről, emberi jóságról, mely fogalmak a filozófia tengernyi elméletében megmosdatva nem is olyan egyszerűen megfogható dolgok. A szerző is kétségek között hányódik, sőt felmerül benne a gondolat, mint Bergson szabad akaratával kapcsolatban, hogy van-e egyáltalán valami értelme a személyiség (egy és oszthatatlan) fogalmának meghatározásának, és a vele kapcsolatos kérdéseink felvetésének...

Sajátos Odüsszeiájának végén Hesse soraival rábízza magát a jó szerencsére, mondván: " A természet kísérletezése vagyok, mely az ősmélységből kihajíttatott a bizonytalanságba, talán valami új felé, talán a semmibe..." és hajóját  Egónia felé kormányozza. Ha nem hívja ki maga ellen az istenek haragját, remélhetően kalandos és sikeres utazás elé néz.

A dolgozat második része egy paradox módon a psychopatizálódás útjára lépett társadalom bemutatására törekszik.

Mindent egybevetve, ez a mű egy sajátos , nagymáriás olvasata a világnak. Egyszeri és megismételhetetlen, s remélhetően hasznos olvasat, nem pusztán egy inproduktív fantáziával megáldott elme szörnyszüleménye. akkor talán kezdődjék az utazás, vitorláink kibontva!

 

 

A régi kínai mesterek tanításaiban gyakran szerepelnek meghökkentő logikai paradoxonok, sőt testi bántalmazás is, pl. bottal történő fejbevágás, amelynek nem nevelési célja volt- , a mesterek nem voltak meggyőződve arról, hogy az effélének bárminemű nevelő hatása lehet-, hanem: szerény véleményem szerint egy logikai kategóriáktól elrugaszkodott, ún. heurisztikus gondolkodásmód megragadására való képessé tétel.

 A keleti bölcselet gyakorta próbálja megragadni az abszolút igazságot paradoxonokban: ez a

gondolkodásmód csak a nyugati  "józan észtől" idegen. A modern tudományok, s itt elsősorban az atomfizikára és ennek paradoxonjaira gondolok, már kénytelenek voltak a valóság eme Janus-arcával konfrontálódni.

A  mindennapi gondolkodás azonban hangyaszorgalommal építgeti a maga fractalé- (logikai rácsokból szőtt)-hangyavárát, a szubatomi szintek megértéséhez szükséges gondolkodási sémáktól fényévekre leszakadva, mintegy a newwtoni mechanika korában konzerválódva.

Dolgozatom mottója lehetne, akár a Dante ihlette gondolatsor is: Józanul gondolkodó ember, ki e sorokat olvasod, hagyj fel minden reménnyel! "

A szerző azonban úgy véli, hogy egy dolgozat elég, ha egy mottóval büszkélkedhet, ám fantáziában eljátszott több lehetséges idézettel is, és mivel nem akarja megfosztani az olvasót  értékes gondolatoktól, álljon itt egy idézet Ortegától, amelyben a kúltúra agóniáját festi le bölcs szavaival:

"Szabályok nélkül, amelyekre mindenki hivatkozik, nincs kultúra. Ahol nincsenek polgári jogszabályok, amikre hivatkozni lehet-nincs kultúra. Ahol nincsen tisztelet bizonyos végső szellemi elvek iránt, amiken a vita épül- nincs kultúra, hanem a szó szoros értelmében barbarizmus uralkodik.. A barbárság a normák és minden lehetséges hivatkozás semmibevétele."

Bizony, kemény fába vágta a fejszéjét ősünk, amikor lejött a fáról és társadalmiasodott. Annál is inkább nehéz helyzetbe került, mert mint tudott, nem zárt ösztönkörrel rendelkezünk, így nincsenek meg azok az ösztöneink, amelyek sok állat esetében az egyéni érdekeket a közösség érdekei alá rendelik.

Sőt, az embernél megszűnt a saját faj elleni agreszió gátja, ami az állatvilág jellegzetes sajátsága. innen az első gyilkosságról szóló bibliai történet, mely Paradicsomból való végső kiűzetésünk mitikus, pszeudoracionális magyarázata.

Az embert azonban számtalan egyéb jeles tulajdonsága segítené az úton, mely problémái felszámolásához vezetne. Legalábbis elviekben.

Jó lenne hinni, amit Jung gondolt, hogy az erkölcsi elvek, az "élő lelkiismeret" kollektív tudattalanunk szerves része, s így : felnőve, az individuáció végén, nyugodtan ráhagyatkozhatunk.

A Bibliát olvasva is támadhat ilyen gondolatunk, ti. az ószövetségi ember szigorú szigorú, zárt szabályokat kapott totális megfogalmazásban, amelyek csak annyit mondanak: Ne ölj! Ne lopj!

Az egészen piciny gyermek kerül szembe ilyen megfogalmazású normák tömegével, amelyek még nem személyiségéből erednek. (Popper Péter nyomán)

Jézus másképp fogalmaz. Az Újszövetség szerint a két legfontosabb szabály egyike: Szeresd felebarátodat, mint tenmagad! Szent Ágoston pedig azt mondja: Szeress, és tégy, amit akarsz! Bár, sejtjük, hogy itt már nagyon magas  morális szinten kell, hogy álljunk, nehogy bajt okozzunk e jóságosan megengedő nagy szabadsággal. De, amikor ott tartunk, -s, ezt József Attila fogalmazta meg sajátos költői nyelvén-,hogy " a tudomány istenekké tett bennünket, mielőtt az ember nevére méltóvá váltunk volna, addig bizony minden okunk megvan az aggodalomra. Nagy a felelősség- s ez szintén József Attila: "mert mi teremtünk szép, okos lányt  és bátor értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút.", hiszen bonyolult identifikációs folyamatok eredményeképpen válik képessé a gyermek az empátiára és a morális érzékenységre.

Kép

 

 

Mint látni fogjuk, Ortega szavaira Egónia léte kellő nyomatékkal rácáfol, lévén ez a képzeletbeli (!) ország egy psychopata társadalom, ahol az irracionalitás, valamint "ha megdobnak kenyérrel, kővel fizess érte" elv uralkodik. ahol, ha nem is teljesen világosak, de vannak játékszabályok, sőt még a pofonok is a játékhoz tartoznak. Egónia mindezekkel együtt él és virul , legalábbis egyelőre. Paradox módon, hiszen a psychopata köznapi jelentése olyan embert jelöl, aki nem képes a zavarmentes társadalmi adaptációra, akinek viselkedése, sémái hosszú távon, és durván sértik a közösség szépérzékét.

 

A feladat kiadásakor sokat gondolkodtam, hogy miről is írhatnék, ami meghökkentő is, és z erőmet sem haladja meg túlzottan (mert nem szabadott az információkat kiollózni, a dolgozatot saját kútfőből kellett merni, sajátosan, eredetien, mintegy stílusgyakorlatként).

Osztályfőnökeink kérése volt, hogy meghökkentő című, s ettől túlzottan el nem ütő és stílusú művek szülessenek.

Kérésük úgy hatott a megszeppent nebulókra, mint a dolgozat elején szerepló mester botütése, egyenesen a koponyánkra!

Mindegyikünk csak kapkodta a fejét, logikánk rácsai egyszerre szétpattantak, s míg mi eszeveszetten próbáltuk összeszedegetni a szétgurult darabkákat, egyesek fejében már derengeni kezdett "számtalan, jobbnál-jobb gondolat"..., melyek zömét rendre elvetettük, mondván: a megírásához legalább 5-10 évnyi (akkori tudásszintünknek megfelelően kb. ennyi!) kutatómunka szükségeltetne, de mi csak néhány hetet kaptunk.

Az én fejemben is megfordult néhány lehetséges cím, mint pl. A psychés elhárítómechanizmusok- elsősorban a schízis megjelenítése a szovjet állatregényekben..., vagy Don Juan fiktív gyermekkora, majd: A tárgykapcsolatelméletek rárímeltetése Mauriac, vagy Kundera jellemrajzaira.

Ez utóbbi nem is lett volna rossz, de későn jutott eszembe, s elhatároztam, hogy jelenlegi témámmal mégicsak megbirkózom.

Dolgozatom címváltozatai volta: Psychopatizálódhat-e egy társadalom?, ill. A társadalom elhatalmasodó rákos megbetegedése: a psychopatia, vagy a XXI. század emberideálja: a psychopata.

A botütésre rezonálandó paradoxont választottam, bár be kell, hogy valljam, hogy botütés ide vagy oda, szerény tudásom megkívánta, hogy némi kapaszkodót, logikai korlátot keressek magamnak. Mivel Ármos dr.nő azt javasolta, hogy vegyük figyelembe a témaválasztásnál a rezidensképzés adott félévében elhangzott előadásokat, szinte kézenfekvővé vált, hogy én a személyiségzavarok előadást válasszam, annál is inkább, mivel ez Döme főorvos úr jóvoltából igen eredeti és kitekintő volt. Olyannyira, hogy az általa javasolt könyvet: Bret Easton Ellis: Amerikai psycho- is elolvastam.

Azt is be kell vallanom, hogy bizony én paradox instrukcióként értelmeztem dr. Rigó Péter osztályfőnökünk azon kérését, hogy ne olvassunk semmit. No, nem azért, mintha engedetlen és haszontalan nebuló lennék, de hát mit tegyen az ember gyereke, ha az olvasás és az irodalmazás "ösztöne" , beidegződése működésbe lép! Ezen automatizmusok belénk ivódtak az egyetemen.

Bár hiába voltak a különböző személyiségmodellek és elméletek, hiába a tárgykapcsolat -elméletek fúzionáltatása az analitikus irányzatokkal, ezek csúful cserbenhagytak a személyiségzavarok kocherens magyarázatát tekintve. ( Ekkor még nem ismertem Yong sémaelméletét tudniillik!)

Mentségükre legyen mondva: ez a csoport aethyológiailag, tünettanilag, ill. prognosztikailag is nagyon (borzasztóan!) heterogén.

Mikor úgy érzetem, hogy "sűrű, sötét erdőbe értem, s kivezető utat nem lelém", a filozófusoktól vártam Ariadné-fonalát.

Mindezek folyományaként az addig biztosan tudott fogalmaim is lila ködben úsztak, úgymint: szabad akarat, tudat...

Mindez szubtilisnek, távolinak és megismerhetetlennek tűnt. Ezután fordultam a szépirodalom felé- Számtalan kedvencemet majd idézni is fogom. Ezt az időszakot úgy is megfogalmazhatnám, hogy a tévelygések korát éltem.

Erre rárímeltetve leírnék egy nemrégiben olvasott történetet, amely a zsidó hagyományokból való:

"Midőn Mózes a Tórát írta, minden nap művét feljegyezte. amikor oda jutott, ahol az Úr szól: Teremtsünk embert...", ezt mondta: Világ Istene, minő alkalmat adsz a tévelygőknek mindenféle beszédre! Ő /Isten/ így szólt: Írjad! Aki tévelyegni akar, az tévelyegjen! "

Így történhetett hát, hogy kitalálhattam egy sajátosan személyes elméletet a psychopatia kialakulásának leírására, fejet hajtva a genetikai meghatározottságnak is.

Ezt az elméletemet akarom levezetni a dolgozatom további részében, ezt modellezem Egóniával. Mindez nem megalomániám szüleménye, mert -sajnos!- nekem olyan nincs, hanem a kényszerűség hatására pattant ki a koponyámból, mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné, a tudományok istennője.

 

Ime elméletem előzetese:

kek-kapu.jpg

A szerző ebben a művében arra kíván rávilágítani, hogy a tökéletesen súrlódásmentes, ún. nagymesterei szintű , a szociális környezethez való adaptációhoz számtalan viselkedési séma heurisztikus váltogatása szükséges, amely elsősorban az anya-tükörban gyakorolható be. a psychopata éppen ennek komoly hiányosságai miatt olyan amilyen. Ti. képtelen a másik emberre való igazi ráhangolódásra, sőt saját magára sem tud ráhangolódni, amikor a sémái által generált valóságával küzd.

2. rész

SZEMÉLYISÉG-VIRÁG, melyet gyökerestül soha ki nem téphetünk.

 

 

Tegyünk  most egy hosszabb kitérőt utunk során, mely alatt gondolkodjunk el az ember helyéről a világban, a jóságról, a szeretetről és effélékről. Ne búslakodjunk a kényszerű időveszteség miatt! Hagyjuk most a tudományokaz minden egzaktságukkal! Szükség esetén úgyis rájuk találhatunk ismét...

Hajónk összetört, s mi most egy kis sziget foglyai vagyunk a nagy óceán kellős közepén. Mit tehetnénk mást, hagyatkozzunk rá a habok morajára...

Legalább nem érhet bennünket Kierkegaard vádja, miszerint  a természettudományokkal való túlzott kapcsolatteremtés leginkább csak az igazán fontos kérdések elhárítására való.

Azt is megjósolta még, hogy  minden veszedelem a természettudományok által fog jönni. Nem tudjuk, hogy igaza volt-e, vagy sem: mindenesetre fausti szenvedélyünket  hagyjuk most szenderegni kicsit egy dobozban, valami félreeső helyen, s csak olykor-olykor engedjük szabadjára!

Mit tudunk a személyiségről?

Itt van mindjárt Lewin (Getalt Psychologie) elmélete, mely szerint a személyiség tulajdonképpen az organizmusnak azt az oldalát tartalmazza, amely a szituáció felé irányul, éppen úgy, ahohgy a szituáció funkcionális aspektusa (ti. a valódi környezet) a szituációnak azokból a vonatkozásaiból áll, amelyek az organizmus felé irányulnak.

Ezek szerint a személyiség távolról sem konstans, állandó, változatlan egység, hiszen az adott szituáció és az organizmus között dinamikus mező képződik, s a személyiség tehát e dinamikus kölcsönhatásban érvényesülő, a külső és belső feltételek módosulásával változó tényező, amely önmagát csak azonos körülmények között ismétli meg. Teljes megismerhetősége éppen ezért kétséges.

 

Mai fejjel (2009) teszem hozzá ezt a kis kitérőt az előző elmélethez.

Érdekes elmélet. Mindenesetre, ha a személy tanulni képes, és tapasztalatait integrálni személyiségébe, akkor előfordulhat, hogy nem fogja önmagát megismételni, még azonos körülmények között sem. Ez lenne az ideális eset. Egy  kellően rugalmatlan személyiség az interszubjektív terekből is csak rugalmatlanul a saját torzított világát látja,a saját fejében levő tárgy képét vetíti a másikra, ill. a másik személyiségét, mozgatórugóit a mentalizációs képességei hiányossága miatt nem tudja pontosan érzékelni, ezért saját, torzított valóságával küzd, amit azonban a kellő hőfokú és intim kapcsolatok (elviekben) korrigálni képesek. ehhez azonban egy meglehetősen közeli és gyógyító kapcsolat kell, amire egy ilyen személyiségzavaros ember tartósan nem képes.

 

Lewin elmélete nagyon szép és korrekt elmélet, de ha a fentieket nem teszem hozzá, akkor gyakorlati hasznát tekintve "Nesze semmi, fogd meg jól! " -szerűnek tűnik fel. Bár kétségkívül zseniális megfogalmazás, akárcsak a szabad akarat Bergson meghatározásában.

nagyfal.jpg

Le is írom hozzá egy vers -Szentmihályi Szabó Péter: Filozófiai töredékek- utolsó sorait, mely nekem különösen tetszik.

"A szabadság nem felismerés

A szabadság nem szükségszerű

Épp ezért meg kellene szüntetni

ezt a szót, hiszen

a szabadság nem választható,

nem elemezhető,

nem halogatható,

csupán üres fogalom,

mint a sárkány, a kentaur,

a hérosz, az angyal, vagy az Isten."

 

Lehet, hogy ezt a fogalmakat nekünk magunknak kell megtöltenünk, vagy általuk töltődünk fel. Ki tudja. Ahogy azt sem, hogy mi álmodjuk-e álmainkat, vagy álmaink álmodnak minket!

Szívem szerint tökéletesen igazat adnék John Drydennek abban, hogy "Az embernek több tudományban képzettnek kell lennie, és értelmes, filozófikus és bizonyos mértékig matematikus fejre van szüksége ahhoz, hogy tökéletes és kiváló költő legyen..."

 De mielőtt teljesen elvetném a személyiség meghatározásának lehetőségét, álljon itt Kernberg definíciója: A személyiség önmagára vonatkoztatott élményeinek összessége.

Ez így első hallásra, talán megállja a helyét, és talán el is kellene, hogy fogadjam  egyrészt ismerek számtalan embert, aki öntudatos naivitással úgy viselkedik, mintha a legjelentékenyebb ember volna a másik számára (pl. a hystrionikus személyiségzavarban szenvedők), ha azonban őszintén a lelkébe nézne, vagy más szemével látná időnként magát, bizony elkeseredhetne. Viselkedésük, fontoskodó arckifejezésük, valóságtól elrugaszkodott lényük  szánalmat kelt bennem

Másrészt szerencsétlenségemre, Lewin és Kernberg meghatározása megismerése előtti időben már volt szerencsém megismerkedni Sánta Ferenc Ötödik pecsétjével, és amikor az ember lelke, és a feje már nem fehér, üres lap, minden végzetesen összekuszálódhat.

Mert Sánta éppen arra kíván rávilágítani ebben a regényben, hogy az egyik legnagyobb csapda az ember életében az, amikor azt hiszi, hogy ismeri magát, és kiderül, hogy nem is ismeri.

Sőt az igazi tragédia az- ahogy az előbb írtam-,amikor számáa még csak ki sem derül, csak mi vesszük észre jelentős frusztráció kíséretében, hogy amikor az önáltatás szemüvegét le akarnánk venni embertársunk orráról, rá kell jönnünk, hogy az nem is szemüveg, az az arca!

kiskatica.jpg

Sánta Ferenc szerint kiélezett helyzetekben válik nyilvánvalóvá, hogy valaki mennyit ér: inkább képes igazságtalanságot elviselni, mint elkövetni, vagy fordítva.

Azt hiszem, ezek után egyet érthetünk Mauriac-kal, aki nagyon szépen fogalmaz, igaz nélkülözve minden tudományos egzaktságot:

"... de hol az eleje tetteinknek? Sorsunk, hogyha el akarjuk különíteni, azokhoz a növényekhez hasonlatos, amelyeket gyökerestől soha ki nem téphetünk. a gyermekkoráig menjen vissza? De hiszen a gyermekkor is valaminek a vége, az eredménye..."

Pedig ő még nem is tudhatott a projektív identifikációről, ami tovább bonyolítja a vizsgálandó képletet. Hiszen a gyermek lelke bizony nem fehér lap, ahogy a felvilágosodás korabeli franciák gondolták, hiszen amellett, hogy mindannyian jellegzetes temperamentummal születünk, van egy olyan intra - és interperszonális (!) térben működő elhárító mechanizmus, ami a beszéd megjelenése előtt működésbe lépve, szükségszerűen alakítja az anya-gyermek kapcsolatot a csecsemő oldaláról kiindulva.

 Eképp jönnek létre a későbbi psychotikusoknál, és a borderline syndrómában az ún. belső bizarr tárgyak, amelyek akadályát képezik annak is, hogy az anya betölthesse "jó konténer" szerepét.

Összefoglalva újra: az ember tehát függ a genetikai meghatározottságától és a szociokultúrális környezettől, valamint ezek kölcsönhatásától (kiemelendő a korai élmények meghatározó szerepe, a fixáció lehetőségének kialakulása miatt, valamint vannak egyéb kritikus csomópontok, ahol sok minden eldőlhet. Ilyen pl. a serdülőkör, aminek a nemi identitás kialakulásában van jelentős szerepe. )

Ez is már egy sokismeretes egyenlet, amelyet a végtelenségig bővíthetünk, ha van hozzá kedvünk.

De mielőtt ebbe az irányba mennénk, időzzünk el még egy kicsit kedvenc írómnál, Mauriac-nál. Neki van egy megindító novellája, ami egy karácsonyi élményéről szól. Szerepel e műben egy osztálytársa. Ez a történet indította el írói pályafutását. Nagy szerencsémre, hiszen mindig csodáltam azt a különös tehetségét, magabiztosságát, ahogyan a szenvedélyek sűrű, sötét folyamát gyémánttisztaságú, pontosan komponált sorai medrébe kényszeríti. Angyali boszorkánymesterknt.

Művei bűnösökről szólnak, akik közelebb kerülnek a szívünkhöz regényei összes pozitív szereplőinél, mivel azok nem nyújtanak nekik kezet, mely gesztus talán egyenesen Isten kebelére lökné őket, mint megtért bűnösöket.

 Figurái sokszínűek, sokszögűek, élesek, keményen metszőek, mint egy drágakő, míg a pozitív szereplőkben el sem indulnak furcsa, barokkosodási folyamatok.

Ez a karácsonyi novella egy angyalarcú fiúról szól, akinek félhosszú szőke fürtjei vannak, s minden tragédiája (legalábbis a novella szerint)  egy kritikus csomóponton indul, amikor rádöbben, hogy akiket szeretett, azok hazudtak neki.Morális krízis, mely önsorsrontó életútba torkollik.

"Valamennyiünket alakítottak meg megint alakítottak mindazok, akik szerettek bennünket, s még ha nem voltak is nagyon kitartóak, az ő művük vagyunk- amelyet egyébként el sem ismernek magukénak, és nem is olyan soha, amilyennek megálmodták. Nincs szerelem, nincs barátság, amely sorsunkat keresztezve ne munkálkodna az örökkévalóság számára."

Biztos, hogy nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de azért kalandozzunk el bátran a levegőégbe, akár a csillagokba, az embert egy másik koordinátarendszerbe helyezve.

Miért gondolhatták egyesek, hogy sorsunk a csillagokban is meg van írva? Ostobaság volt-e vajon a régi kínaiaktól, hogy hagyományos orvoslásukat az ídőjárás befolyására építették fel?

Lévén az akupunktúra elméleti háttere szerint a belső és külső hideg, meleg, nedvesség stb. okozza a betegségeket, és a szúrásoknak időbeli (napszak, időjárás) meghatározottságuk is van. Itt is elég ingoványos területre tévedtünk, ahol olyan sűrű az aljnövényzet, akár a személyiségelméletek dzsungelében, s a vágott ösvényeinket rögvest befedi a kétség ág-boga. Érdekességként jegyzem meg, hogy az NDK Tudományos Akadémiája deklarálta, hogy márpedig az akupunktúra, mint tudomány nem létezik, mára pedig nem kétséges, hogy melyikőjük tűnt el a történelem süllyesztőjében. Az akupunktúra több mint ezer éve létezik, és ez  talán nem lehet a véletlen műve.

Neumann Jánostól származik a mondat, hogy " A világon a legnehezebben előre jelezhető dolog az emberi magatartás, rögtön utána következik az időjárás. De mi történik, ha ezt a két bonyolult jelenséget összekapcsoljuk?

Tudjuk, hogy az embernek vannak ún. cirkuláris ritmusai, melyek többsége circadián (napi) ritmus. Bizonyos betegségeknél eltűnhet a ritmicitás egyes életfunkciókban: pl. szívbetegeknél a vazoregulációban, és újszülötteknél még nem alakultak ki. Lehetséges, hogy ezek a ritmusok belső szabályozásúak /tobozmirigy/, elkpzelhető, hogy a Föld mágneses mezejének befolyása alatt állnak, illetve hozzá igazodnak.

A ritmicitás az adaptációt segíti. Hidegfrot betörésekor több a hirtelen csecsemőhalál, és megnő az infarktusok gyakorisága.

A régi kínaiak nagyon jól tudták, hogy egyes szerveknek máskor van a működési maximuma. Úgy képzelték, hogy a szervek államai meghatározott sorend szerint átadják egymásnak a stafétabotot. A vese ideje pl. éjjel van Tény, hogy az ilyenkor kiválasztott vizelet koncentráltabb Lehet, hogy nem véletlenül kora délután vagyunk szellemileg a legfáradtabbak, ugyanis  az agyunk ekkor van a minimumára  kalibrálva.

A magyar néphagyomány is megőrzött számos olyan szabályt az időjárással kapcsolatban, ami bölcsességünket tükrözi. A régi ember életét ritmus, ritmusra szövi át, hiszen őseink még nem kizsákmányolni akarták a természetet, hanem igazodni szerettek volna hozzá. E hozzáállásuk tükröződik népszokásaikban, ünnepeikben, bölcsességükben.

Olaszországban, Tirolban a régi büntetőkönyvek a sirocco, vagy a főhn idején elkövetett bizonyos bűncselekményeket enyhébben ítélték meg, annyira ismert volt ezeknek a szeleknek az emberi psychére gyakorolt hatása.  Bizony, nem véletlen az sem, hogy a boszorkányok és füvesasszonyok egyes gyógynövényeket telihold idején szedtek, ugyanis ilyenkor nagyobb a hatóanyagtartalmuk. A telihold az embereket is befolyásolhatja, statisztikák szerint ilyenkor több az emberellenes bűncselekmény. Van, aki összefüggést lát az emberi történelem és a napfolttevékenység között. A napfolttevékenység maximumán megváltozik a Földünk ionoszférája, ami az időjárásra is hatást gyakorol, ebből azonban nem vonnék le messzebbmenő következtetést. Kétségtelen tény azonban, hogy a Nagy Francia forradalom idején és 1956-ban  a  napfolttevékenység intenzitása a  maximumán volt.

Úgy tűnik egyes frontoknál a biológiai hatás akkor is érvényesül, amikor a frontot alkotó levegőtömeg még nincs is a felszín közelében, ezt jelzik egyes állatok a viselkedésükkel, valamint a frontérzékeny emberek. Ez elektromágneses hatással lenne magyarázható, de az elektromágneses terek élőlényekre való hatása ma még vita tárgyát képezi. Vannak nézetek, amelyek az elektromágneses tér erősségét hangsúlyozzák, mások az interferencia jelentőségét, de sokan ezt az egészet elvetik.

Annyi bizonyított, hogy a frontok hatására változás áll be vagy a negatív, vagy a pozitív ionok mennyiségében, és ez befolyásolja az agy szerotonin-rendszerét.

 

Misztikus dolognak tűnik a telapátia kérdésköre. Ez már a parapsychológia területéhez tartozik, és távol áll azoktól az élményektől, amiket psychotikus betegek beszámolóiból ismerünk, s amik projekciók, hallucinációk talaján keletkeznek. Vassy Zoltán fizikus szerint -,akinek óvatossága is példaértékű. lényeges kiemelni, hogy  nem összetett mondatok telepatizálódnak, csupán nem verbális sejtések, megérzések, formák.

A jövőbelátás, mint parapsychológiai jelenség esősorban komolyabb horderejű életeseményekre villanthat rá, és szerencsére -Egely György fizikus szerint- létezik  az ún. paradox beavatkozási elv, amely azt jelenti, hogy a fenyegető esemény megváltoztatható. Ismert, hogy az álmokban sok szorongás megjelenhet és -főleg betegektől- hallottunk már déja vu és jamais vu beszámolókat, azonban itt másról van szó. Akik átéltek már ilyesmit, arról számolnak be, hogy ezek az álmok, meglátások mások, mint amit egyébként megszoktunk.

Az intuíciónak, megérzésnek nagyon sok definíciója, magyarázata lehetséges. Tudott, hogy a kígyók megszakítják téli álmukat és menekülni kezdenek földrengés közeledtekor, hasonlóképp a macskákhoz.  Ez nem feltétlenül egy másfajta érzékelést kell, hogy jelentsen, elképzelhető, hogy csak egy küszöb alatti, kifinomult érzékelésről van szó esetükben. A macskák és a kígyók felfoghatják a mélyben zajló közetfeszülés következtében létrejövő rezgéseket.

Ahogy a bennszülött sem tudjuk , hogy honnan érzi meg a tigris jelenlétét. Lehet, hogy megcsillant a szeme a fa mögött és ezt vette észre, anélkül, hogy tudatosodott volna benne...

Vassy Zoltán parapsychológiával foglalkozó fizikus úgy véli, hogy a telepátia egy ősrégi kommunikációs eszköz, mely a beszéd elterjedésével érthető ódon háttérbe szorult.

ajto.jpg

Lám milyen bonyolult az ember, ezért sem könnyű egyetlen személyiségelmélettel leírni , hiszen mindegyik elmélet máshonnan közelít és mást tart fontosnak kiemelni ebből a komplexitásból. Egyébként, Jung személyiségelmélete is hasonlít egy gyökerestől teljesen ki nem téphető virághoz. Ti. egy végtelenbe mártott kúp úszik, alján a kollektív tudattalannal, ami egy ősi folyam, amiből minden emberi psyché merítkezni tud, nagy értékek, és ősminták kimeríthetetlen tárhelye.

Egyáltalán megismerhető-e az ember, vagy csak a kirakat üvegét karcolgatjuk

 AZ OLDAL FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN !

 KÉRLEK JÖJJ VISSZA KÉSŐBB, HOGY OLVASHASD A FOLYTATÁST!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

skende@gmail.com

Kende Sándor, 2012.07.02 06:42

NAgyon jó írás!

Re: skende@gmail.com

N.M.M., 2012.12.30 17:00

Ha értékesnek találod, akkor befejezem, ill. ide másolom a teljes dolgozat anyagát később. :-)
Köszönöm a dicséretet Sanyi!